Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918

szággyűlés építési tervének vitáján, szerencsés-e az új országgyűlés épületét ipari üzemek köré helyezni.

Tisza Lajos Herman aggályát alaptalannak tartotta, mert 1871-ben mint a Közmunkatanács elnökhelyettese készíttette el a főváros általános rendezési tervét. Ennek egyik fontos alapelve az ipari üzemek áttelepítése a várostól délre eső területekre. Ezt a város levegőjének tisztasága érdekében tartották szükségesnek.

Herman Ottó helytelenítette az új országház gigantikus méreteit is. Ez a túlméretezett épület a hatalom birtokosainak értelmetlenül üres építészeti tüntetése. Csak a falak megépítése 9 millió Ft-ba kerül, de a teljes berendezés, fűtés, szellőzés, világítás költségei elérik majd a 18—20 millió Ft-ot is. Ezért javasolta az építkezés elhalasztását az államháztartás egyensúlyának helyreállítása utáni időszakra. Herman- nal egyetértve Thaly Kálmán a gótikát is helytelenítette, hiszen költségessé teszi a fűtés, világítás megoldását, és erőszakot tesz a modern építési eszközökön és anyagi technológián. Orbán Balázs a „pazarlás non plusz ultrájának” minősítette a tervet, a fenntartásának költségeit állandósítja a gót kőépítészet, hiszen a Mátyás-templomot is ez tette tönkre, és szinte alapjaitól kellett újjá építeni. A neoreneszánsz tervek kivitelezése 1/4, 3/5 költségbe került volna. Gullner Gyula utalt arra is, hogy a kormány a pazarló terveket 1884-ben fogadtatta el, amikor 5 millió Ft költségvetési mérlegtöbbletet mutatott ki. 1887-ben azonban ismét tetemes a deficit, ezért a kormánynak be kellene látni, hogy 600 000 Ft tervezési költség sok, és a tőketörlesztésre az e célból felvett kölcsön kamatainak fizetésére nem marad pénz.1

A főrendiház reformja az 1880-as években elkerülhetetlenné vált. 1848 szinte érintetlenül hagyta a feudális eredetű intézményt. A dualizmus korában épp a polgárjogi kérdésekben: vallási egyenjogúság teljes bevezetése, polgári házassági jog rendezése, tanúsított a főrendiház ellenállást. Ferenc József az európai és az ausztriai jogfejlődést figyelembe véve maga is kénytelen volt belátni, hogy a főrendiház álláspontja tarthatatlan, és ezért változtatni kívánt a főrendiház összetételén az egész intézmény lényegi funkciójának és összetételének megváltoztatása nélkül.

A kormánytervezettel szemben Herman Ottó fejtette ki az ország lakosságának demokratikus többségét szolgáló és történelmileg előre mutató elképzelését.

Herman szerint „a történelmet hamis alapon írják a történetírók”: az uralkodók, hadjáratok története a fő vezérelv, az ennél lényegesebb és meghatározóbb „művelődés” helyett. A történelmet a nép véres teste formálja, a hadvezérek dicsősége milliók küzdelmének gyümölcse, a nép a dicsőség valódi forrása. A nép minden hatalom forrása. Ezért a történelem fejlődése a demokrácia hatalma felé halad. Magyarországon 1848., a polgári forradalom óta nincs egyetlen rendi intézménynek történelmi létalapja. Már csak azért sem, mert a főrendiház a nemzeti állami függetlenséggel szemben a birodalom támasza. Tehát Anglia, Belgium, Franciaország és az Amerikai Egyesült Államok kétkamarás rendszere a magyarországival nem hasonlítható össze. Ezek független államok. Herman nézetei az ellenzék és saját pártja körében is egyedülálló. Szilágyi Dezső a felsőháznak kezdeményezési jogot is adott volna, Irányi Dániel az ellenőrző, lassító funkciót a szociális, radikális és nemzetségi tendenciákkal szemben tartja jogosultaknak, Herman tagadta e nézetek létjogosultságát, Magyarország terhére elegendő kölönc az Osztrák—Magyar Monarchia léte. A politikában a „főrendek” a főrendiház eltörlése után is részt vehetnek az 1848. 5. tv. alapján, ha annak megfelelnek, ha megfelelő programmal a választók bizalmát mint országgyűlési képviselők elnyerik. A feudális intézmény fenntartását és megerősítését a vagyonos polgárság érdekeinek megfelelő évi 3000 Ft adócenzus alapján megenged1 OKN 1884. XIV. 313.; v ö. OKN 1881. XVI. 23.

192