Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918
hadnagyok. A 26—28 éves tisztek ha ténylegesek, századosi rangban. A fiatal aktív hadnagy egynapos szolgálati idővel is megelőzi rangban az idősebb póttartalékos főhadnagyot. A tisztek a megszállt területeken a legénység kárára pocsékolnak. Indokolatlan nagy front mögötti stábok alakultak ki. A sajtóhadiszállás pl. a németeknél 4-5 fő egy törzstiszt parancsnoksága alatt. Ezek szakképzett újságírók. Az Osztrák-—Magyar Monarchia ezzel szemben Hoen Miksa tábornok vezényletével, több vezérkari törzstiszttel, kapitánnyal, térparacsnokkal, ezredorvossal, altiszttel, őrmesterrel, csendőrrel, rendőrrel, postatisztviselőkkel, 100 szolgálatra beosztott gyalogossal működik, továbbá az írók, tudósítók, művészek, akik voltaképpen az anyagot szolgáltatják, évi 4,5 millió K költségvetéssel működnek. Ennek azonban gyakorlati értelme nincs, mert a napilapok saját külö ntudósítókkal dolgoznak. Hoen tábornok emellett a Kriegsarchiv parancsnoka is. A frontszolgálatos tudósítók közül csupán egyedül Molnár Ferenc kapott kitüntetést, a stábban lebzselő hivatásos tisztek rendszeresen. Az Osztrák—Magyar Hadsereg tevékenységéről ugyanakkor Adelt Leonhard, a Berliner Tagelblatt haditudósítója egymaga többet tudósított, mint Hoen egész stábja.47 A hadiszállításokat egyes vállalkozók kisajátították és a vezérkar ismeretlen szálakon részesedést követelt a szállítóktól, amint ez többek közt Ivánka Imre marhaszállításokkal kapcsolatos perében Pozsonyban a főtárgyaláson kiderült. A kormány eltűrte az áruzsora emelkedését, ami a hadsereg ellátását az 1914. évi 1,40 K/nap/fő- ről 3,9 K/nap/főre emelte. Magyarország haditerhe 1917-ben napi 650 millió K-ra nőtt. Ezért a gazdálkodás szigorú ellenőrzése a kormánytól megfelelő intézkedéseket követelt. A békeajánlatokra az Antant nem válaszolt, a béke Magyarország tekintetében elkerülhetetlen. Az ország feldarabolásának elhárításáért tovább kell harcolni, a kormánynak ehhez kellene erőt gyűjtenie. Tisza István gr. miniszterelnök az interpellációra ,,a pillanat és az ismeretek nem alkalmasak” indoklással nem válaszolt.48 Az 1917. március 29-i ülésre érkezett meg a február 7-i interpellációra a sajtóhadiszállás 1903. sz. február 10-i válasza, miután azt 1917. február 9-én a Hivatalos lap közölte. A válasz: a betegellátásról az orvosok csak cenzúrázott véleményt adhatnak! Az orvosok ennek ellenére döbbenetes adatokat közöltek: Hermann kassai törzsorvos szerint 1914 óta a fronton kolera-, vérhas-, tífusz-, kiütéses tífuszjárványok voltak, az utóbbi az orvosok nagy részét is elvitte, míg a járványt lokalizálni tudták. Végül Ferenc József személyesen volt kénytelen a botrány eltussolása érdekében Hoen tábornokot meneszteni, Eisner Bubna ezredest a sajóthadiszállás élére állítani, az ott lebzselőket frontszolgálatra osztották be, a tudósítókat rokkant tisztekből válogatták ki.49 Magyarország hátrányos megkülönböztetése, a Habsburg birodalmi hadsereg magyarellenes magatartása különösen a lengyel ügy rendezési kísérletével összefüggésében vált feltűnővé. Kelemen Béla a szegedi állapotokat a lengyel és szerb területek állapotával hasonlította össze. Az uralkodó körök szerint Magyarországon a dinasztia alapja a magyar hegemónia. Ezzel szemben a magyar alakulatok teljesítményét csak Hindenburg ismerte el, mert a csehekkel szemben, akik nem harcoltak, bátor'■ OK.N 1910. XXXIV. 88. 18 OKN 1910. XXXIV. 92. 19 OKN 1910. XXXV. 371. 188
