Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918
jelentené a magyar törvények sorába. Ezért a bankszerződést egy évvel meghosszabbítani kérő kormány vád alá helyezését javasolta. Polczner ezzel kívánta elsöpörni a Bánffy által szerzett 5—6 millió Ft választási propaganda alappal összetákolt országgyűlési többséget. Ez esetben a ház elnöke már nem részesítette megrovásban Polcznert Bánffy elleni vádja miatt.15 Mennél erősebbé váltak a munkásság és parasztság mozgalmai, annál inkább a nemzeti érdekek és az általános választójogra korlátozódott a Függetlenségi Párt tevékenysége. Az 1901. évi választások Széli Kálmán kormányalakítását eredményezték, az ellenzék támadásának hatására Bánffynak vissza kellett vonulnia. Közéleti szereplésének halála előtti évtizede Szeged 1. kerületének országgyűlési képviselete volt. 1901. november 21-én a II. kerületben újraválasztott Polczner Jenő a felirati vitában értelmezte a Függetlenségi Párt teljes állami függetlenséget követelő programját: ismét minden részletezés nélkül az ennek ellentmondó „intézmények törlését” javasolta. A függetlenség érvényesítése azonban töredék „jogok” megszerzését jelentette: Az országgyűlést Budán a király ne kalapban ülve (!) fogadja, ha az országgyűléshajadonfővel áll. Elégedetlen azzal a változással, hogy újabban magyar tanácsosok és zászlósurak állják körül az uralkodót, mert továbbra is a Gott, erhaltet játsszák a Himnusz helyett, a magyar felségjelvények hiányoznak. Kifogásolja, hogy a trónbeszéd tartalmatlan, a gazdasági kiegyezésen kívül más kormányprogramot nem ígér. Követeli, hogy ez évi 4 650 000 K udvartartási költség ellenében, amit uralkodó élvez, rendezzen be Budán magyar udvartartást. Tiltakozik Széli Kálmán quota tárgyalásai ellen, mert újabb engedményeket tett. Csalódottan állapította meg, hogy a Nemzeti Párt tiltakozott a kvóta emelés ellen, de megszavazta azt. A hadseregfejlesztés a militarizmus veszélyét növeli, a leirat a hadügy rendezése helyett katonai büntetőtörvénykönyvet ígér csupán. A választójogot a korábbihoz képest, midőn még az általános választójogot követelte, kifejezetten nemzetiségellenes szempontból bírálta: a magyar lakosság hátrányban van, mert 30 Ft évi adó után még nem jogosult szavazni, ugyanakkor a kormánypárti nemzetiségi kerületekben 0,8 Ft évi adó elegendő a szavazati jog elnyeréséhez. Magyar lakta területen 5000 választóra jut egy képviselő, a kormánypárti nemzetiségi területeken 200 választó választ egy képviselőt. Ezért a választójogot a magyar nyelv írni-olvasni tudásához köti, a köz- ségenkénti általános titkos választójog bevezetésével, a „magyar” uralom érdekében. A Függetlenségi Párt érdemét is az országgyűlés részleges polgári jogi eredményeiben látja: az egyházpolitikai törvényben, a választási bíráskodás rendezésében, az összeférhetetlenségi törvényben. A választókerületek aránytalan beosztását és a választói jogosultság eltéréseit a dualizmus korában nem módosították.16 A Függetlenségi Párt kormányképességi politikájának igaz voltak átmeneti eredményei, az 1905/6. évi politikai válság és az azt követő koalíciós kormány működése idején a kormánypolitikát támogató koalíció fontos tényezője volt. Az ellenzékiség feladása azonban Tisza kormányképességi politikájához hasonlóan, semmi közjogi módosítást nem eredményezett Magyarország javára. Ennek a politikának súlyos következményeit a párt csak a háború eredménytelenségének láttán ismerte fel. A háború érdekében Ausztriában szüneteltették a törvényhozás működését. Magyarországon az országgyűlés működése ,.zavartalan” volt, de azon az áron, hogy az ellenzék kezdetben lemondott a kormánypolitika bírálatának jogáról! Kelemen Béla Szeged II. kerületének Függetlenségi Párti képviselője 1916. január 26-án az ország- gyűlés nyilvánossága előtt gyakorolt önkritikát: A kormány és a külpolitika bírálatát 15 OKN 1896. XIV. 29. 16 OKN 1901. I. 127. 176
