Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918

és ellenőrzését helytelen volt „a háború utánra halasztaniok”. Ennek eredménye, hogy a monarchia hadvezetése csak birodalmi hadsereget ismer. A magyar alakulatokat hátrányosan megkülönböztetik, rossz felszereléssel a legveszélyeztetettebb frontszakaszokon magyar alakulatok véreznek el, az osztrák és német szövetséges csapatok segítsége nélkül. Ugyanakkor teljesítményeiket a vezérkar nem ismeri el. Hőfer altábornagy vezérkar helyettes főnöke hivatali jelentésében a magyar alakulatok működéséről „alle Stämme der Monarchia” fogalom használatával tesz említést. A Délmagyarország c. szegedi napilap 1916. január 22. számában a bukovinai fronton működő 370 honvéd gyalogezredről, többek között a szegedi 5. honvéd gyalogezredről tudósít. A Munkapárt lapjában közölt levél cikk címe: „Alle Stämme der Monarchie”. A cikk a Berliner Tageblatt tudósítójának, Leonhard Adeltnek 1916. január 21-i keltezésű riportja, amely az említett frontszakaszon kizárólagosan magyar csapattesteket említ: „honvédség”-et, többek közt a budapesti 40. gyalogezredet.

Tisza István gr. miniszterelnök Höfer altábornagy jelentését „egyes esetnek” tartja, helyteleníti az interpellációt, mert zavarja a „lelki közeledést” a monarchia másik felével. Kelemen joggal állapította meg, Tisza válasza a háborús győzelem „hazug elvét” lihegi.17

Kelemen Béla, ha későn is, de aktív részese volt az ellenzék a Munkapártot bíráló, háborús politikát leleplező, politikai ellenzéknek.

1917. március 29-én a kivételes hatalom ellen intézett támadása átfogó bírálata a háború káros következményeinek, az államszervezetben bekövetkezett további torzulásoknak és határozott felszólítás a béke és a háború utáni Magyarország társadalmi problémáinak előzetes felmérésére. Kelemen vádolta a kormányt, mert elmulasztja a háború utáni gazdasági és szociális feladatok előkészítését, a pénzforgalmi érték előnytelen alakulására hívta fel a figyelmet: 100 német márka volt 1914- ben 117, 1917-ben 163 Korona, a Frank 97-ről 170, a dollár 484-ről 780, 10 font 240-ről 340, 100 Rubel 252-ről 335 Korona értékre változott 1914—1917 között. Ez a Korona 71,77; 57,05; 62,17; 70,58; 75,22; 105,07; vagyis átlagosan 74,31% Korona értékcsökkenése 4 év alatt. Ennek elsődleges oka, az összbirodalmi hadügyminisztérium gazdaságpolitikája. A diszázsió annak következménye, hogy a háború alatt megnövekedett az ipari és ékszerbehozatal, ugyanakkor megszűnt az élelmiszerkivitel. A kormány ennek a folyamatnak a megállítására a Devizaközpontot későn hozta létre.18

Kelemen Béla követelte az országgyűlés jogkörének helyreállítását, a háborús kiadások ellenőrzési jogát, a fedezet ellenőrzésének jogát. A hatáskörétől megfosztott országgyűlés ellenőrzésétől mentes kormány ellenőrizhetetlen pénzügyi manipulációkba kezdett a hadikölcsönkötvények kibocsátásával, amely elérte a 10 milliárd Koronát, ezenkívül több milliárdos bankkölcsönt vett igénybe, a háború után különösen az Osztrák—Magyar Bankkapcsolattal létesített hitelügyletek hihetetlen terheket rónak a lakosságra. Vissza kell állítani a kormánytevékenység országgyűlési ellenőrzésének jogát, a hadikölcsön, Osztrák—Magyar Bankkölcsön, a német bankkonzorciumtól felvett váltó és az előlegkölcsön Bécs és Budapest bankjaitól származó összes ügylete felett. Országgyűlési Bizottságot küldjenek ki a Haditermény Rt. és egyéb központok működésének ellenőrzésére. A megyék küldjenek ki a területükhöz tartozó ott állomásozó ezredekhez 2-3 polgári biztost a gazdasági ügyintézés ellenőrzésére.19

17 OKN 1910. XXVIII. 466.

18 OKN 1910. XXXV. 371.

19 OKN 1910. XXXV. 375.

177