Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Kulcsár Péter : Az 1522-es tizedjegyzék mint történeti forrás
7—8000 lakossal.21 Vass Előd22 megállapítja, hogy 1548-ban (tehát jelentős mérvű demográfiai átrendeződés után) Szegeden egy átlagos háztartásra 7 fő esik, míg a környékbeli falvakban csak 6, Csongrádon 5. Viszont azt is megállapítja, hogy az itteni házas családfők között több a gyermektelen és a kevés gyermekkel megáldott, mint a falvakban. 1522-re 7600 lelket enged meg, de kérdőjellel, mert a város teljes befogadóképességét 7000-re becsüli. A szorzóval kiszámított lélekszámhoz bizonyos (kb. 30) %-ot még hozzá szokás tenni.23 Többlettel a fentiek alapján Szegeden is számolnunk kell. Az eltérések tehát meglehetősen nagyok. * A lajstromozás utcák szerint történt, egy-egy utcán belül a nevek, ill. bevételek kisebb szakaszonként, a kézirati lapok szerint kerültek feljegyzésre és a lap alján összesítésre. így a legelső helyen álló ,,Zegediensis” 6 külön-külön összesített szakaszból (a kéziratban lapból, a kiadásban bekezdésből) áll. Az utolsó szakaszok túlnyomó többségükben átnyúlnak az utcahatáron. Nevezetesen a 32 utca összesen 91 szakaszt foglal magában, de az utca- és szakaszvégek csak 4 esetben esnek egybe. A lapvégeket tekintve egybemosódik a Kőégető utcától Bánfalváig felsorolt 23 utca, ami topográíiailag nyilvánvaló képtelenség. Egybemosódik Tápé és Szentmihály is. Sőt, a felvétel szövege, szövegszerű értelme olykor magán az utcán belül is áthidalja a szakaszvéget, és a lap alján álló számszerű összesítés megtöri a grammatikai egységet. Például rögtön a legelső szakasz végén áll: Valentinus Baglyas, ez után az első szakasz összesítése, majd, a második szakasz első helyén: Relicta Andre ibidem, vagyis Baglyas Bálint házában. A Szent György utca elején: Franciscus Zabo, Andreas idem, ezután a lap összegezése, majd: Paulus idem. Emellett az is feltűnik, hogy a szakaszokban összefoglalt nevek száma többé-kevésbé azonos, illetve oly csekély eltérést mutat, hogy az semmi esetre sem tükrözheti a település természetes képét. A lista elején (az első 28 lapon) az egybefogott nevek száma 20 és 26 között mozog, a 29—44. lapon 17—19 név kerül egy csoportba, ezután végig 14—17 név, csak a legeslegutolsóban van 13. Szemmel látható, hogy a csoportosítás mechanikus szempontok szerint történt, meghatározója a papír nagysága volt. A szakaszok tehát nem a helyszínen keletkeztek, hanem az utólagos összesítés alkalmával, és semmi közük sincs a város tényleges térbeli tagozódásához. A végelszámolásból tudjuk, hogy a tizedszedő bizottságot Balázs bácsi presbiter vezette, és a megye részéről Bélvári Szabó Máté állt mellette. A bizottságban 9 személy tevékenykedett, 5 lovat használtak, a helybeliek közül fogadtak kocsist, lovasokat, szakácsot, inast, asztagrakót, közreműködtek szegedi esküdt polgárok is, és az egész processzus 17 napig tartott. Faluhelyen az efféle eljárás rendesen úgy zajlott, hogy a bíró összehívta a lakosságot, a házak sorrendjében mindenki bevallotta termését, amit egy tisztviselő sebtében feljegyzett, aztán a tényleges szedésre kint a mezőn került sor.24 A készpénzt nyilván nyomban lefizették. Ettől a módszertől lényegében Szegeden sem térhettek el, legfeljebb csak annyiban, hogy a lakosságot nem az egész városból hívták össze, csak az az napra kiszemelt kerületből. Praktikus okokból valamilyen természetes sorrendet is kellett tartani, legalább egy-egy napon belül. Ezért kerül utoljára sorra a városszéli Bánfalva utca, majd a kint fekvő Tápé és aztán a legtávolabb eső Szentmihály. Ha tehát az utcák lajstrombeli rendjének nem is kell 21 I. m. 44. 22 I. m. 16—17. 23 Győré Kornél: Bácska népességszáma a XVI. század végén. Létűnk, III. évf. 1973. (a címlapon: 1974.) 2/3. sz. 173. 21 Ila i. m. 237—238. 9
