Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Kulcsár Péter : Az 1522-es tizedjegyzék mint történeti forrás
végig szoros térbeli összefüggést mutatnia, annyit bízvást elvárhatunk, hogy egybefüggő kisebb utcacsoportokból tevődjék össze. Ezt a rendet megzavarhatta azonban az utólagos összesítés. A tényleges munkára 13—14 napot számíthatunk, hiszen figyelembe kell venni a vasárnapokat (legalább 2), az érkezést, indulást, adminisztrálást stb. Egy-egy napon átlag 7 lapnyi anyag készülhetett el körülbelül 120 háztartásról. A jegyzék összesítését követte a terményadó begyűjtése a határban. Ezért a teljesítést az összesített listán utólagos törléssel regisztrálták. A legelső utca, a „Zegediensis” 6 bő lapból áll, felvétele egy napot vehetett igénybe. Itt volt a dézsmabizottság szállása egy Sárády nevű özvegynél, akit ezért fel is mentettek. Itt lakik továbbá „Johan iudex Capitaneus vice”, akit szintén felmentettek. A „iudex” valóban bírót jelenthet, máskülönben a felmentést valamivel indokolni kellett volna, csak a bíró élvezett hivatalánál fogva mentességet, faluhelyen vele kezdik a névsort.25 Itt, ha nem is vele, de az ő környékén. Maga a főnök azonban, Balázs presbiter, miért, miért nem, másutt lakik, egy távoli sarokban, a Szent Lélek utcában, a Felsővároson, a listának csaknem utolsó helyén álló Mónos Pálnál, akit szintén mentesítenek. A bizottság tehát az egyik szálláshelynél kezd, s a másiknál végez. Abból, hogy ez a Johan bíró egyben vicekapitány is, Bálint26 nagy óvatosan arra próbál következtetni, hogy a szóban forgó terület maga a vár lenne. A várnépre következtet abból, hogy a lakók többsége kereszténységpénzt fizet, szőlősgazda csak 3 (helyesen 4) van, földművelő csak 6. Ezt az érvet nem fogadhatom el. Láttuk, hogy a lakosság túlnyomó többsége kereszténységpénzt fizet, a 32 utca közül 6-ban egyáltalán nem laknak föld- és szőlőművelők, másik 9-ben pedig az itteninél sokkal kisebb arányban. A „Zegediensis” tehát e tekintetben hajszálpontosan az átlagra esik. Másik érvét, hogy szállásadásra csak egy várbeli lakost lehetett kötelezni, nem értem. A tizedszedők váratlan településen sem tanyáztak a szabad ég alatt, és Balázs is másutt éjszakázott. Latba esik, hogy a területet puszta jelzővel illetik. A felsorolt 32 területi egység közül csak ez az első áll magában, meg a két utolsó, Tápé és Szent- mihály, az összes többi nevet megelőzi a „plathea” szó, még a nemrégiben önálló települést képező Bánfalva előtt is ott áll, jelezvén, hogy immár nem falu, hanem városrész lett belőle. Mintha tehát ez is, Tápéhoz, Szentmihályhoz hasonlóan, valami önálló, a városi utcahálózattól független településféle volna. Mégis inkább úgy látszik, hogy más megoldást kell keresnünk. Ha ,,castrum”-ot értettek volna oda, „Zegediensis” helyett „Zegediense” kellene. Talán a „plathea” maradt ki a szövegből? A tévesztés összefügghet azzal, hogy az egész jegyzéknek sincsen címe. Értelemszerűen „Civitas Zegediensis” illenék az élére, aztán jönne a vár vagy az első utca. Éppenséggel az is elképzelhető, hogy a megnevezés magát a várost illeti, és az első utca neve egyáltalában elmaradt. Ezt az utcát Vass Előd27 az 1548—1570 közötti török defterekben feltűntetett Széles utcával azonosítja, amely 1580-ban majd 1582-ben Szabadkai útként bukkan fel, aztán elvész a forrásokból. A törökkori utcát a Külső- Palánkra lokalizálja. Területére esik az az út, amely a tiszai révhelytől a Latrán téren keresztülhaladva átszeli a Külső-Palánk vizesárkát, és beletorkollik a Szabadkára menő országútba. Vassnak minden bizonnyal igaza van, ami az azonosítást illeti. A város második legnépesebb lakónegyede lévén joggal nevezhetik Szélesnek, már csak azért is, mert meglehetősen nagy forgalmat kellett lebonyolítania. Keresztülhúzódik a város kellős közepén, közvetlen összeköttetésben áll a váraljával, így otthont adhat mind a várkapitánynak, mind a dézsmabizottságnak, és az összeírást 25 Uo. 244. 26 Az 1522... 8. 27 I. m. 24—25. 10
