Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)

II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése

688. * Hosszúpince-kocsma. A mai Kállay és Nap (újabban Szeretniei) utca sarkán volt uradalmi kocsma [38/IV. 78].

689. * Hosszúpince utca. A múlt században a Nap utcát nevezték így, a sarkán volt híres és hírhedt kocsmáról (Herczegh István) [13].

690. * Hosszú-szék. A Farki-réten volt egy nagyobb mélyedés, vízállás, melyet régebben Hosszú-tónak (III) neveztek, mikor még mélyebb volt s vize állandó (1. ott).

691. * Hosszú-tó (I). Kopáncson a Vaj-ere és Kövecs-ér közt említi Solti Dávid adománylevele [38/1. 100], ma már medrét részletesebb adatok híján nem lehet megállapítani.

692. * Hosszú-tó (II). A Barci-réten volt jelentéktelen vízállás, mely a Banda- fokked, Lúdvár- és Büt-eré\e 1 volt összefüggésben nagyobb vízállás idején [6/23],

693. * Hosszú-tó (III). A Farki-réten a Porgány- és Elet-ér között terült el. Ma medre 76,0 m, míg partja 77,5—78,0 m-ig emelkedik, mostanában inkább Hosszúszéknek nevezik, miután víztelenítették területét (1. ott) [6/23].

694. * Hosszú-tó (IV). A Tisza jobb partján Mártéllysd, illetve Atkái-szigetté 1 szemben az Alsó-rét legmélyebb része volt. Jelenleg már nem tartozik a vásárhelyi határhoz, de a múlt századokban Mártély határa átterjedt a Tiszántúlra is, és ez a tó volt a határ Ny felé [6/23],

695. Hosszútó-hát. A Porgány-értŐl D-re a Kerek-Sulymos-hát alatt a Hajó-ér mentén elterülő hátság, mely a Hosszú-tó (Ill.)-ból, a Hajó- és Bogdány-ér medréből hidroeolikus úton keletkezett. Jelenleg 77,0 m-es szintből 79,5 m-ig emelkedik □, és D felé a Marosig tart. Ma már nem tartozik a vásárhelyi határhoz [7],

696. Högyös-malom. Susánb&n a mai Császtvai vendéglő helyén épült a vidék akkori egyik legnagyobb szárazmalma. Nevét onnan kapta, hogy zsindelyes teteje hegyes, süveg alakú volt, és valami indián wigwamra vagy hindu pagodára emlékeztetett [18/15],

697. Hullám-tér. A Tisza szabályozása után a folyó medre és a védgát között a néhol igen szélesre hagyott területeket nevezték így, melyeket nagyobb áradások alkalmával elöntött a víz. A töltés menti mélyebb részeken az „agyaggödrökben” fűzfákat ültettek a töltések védelmére. A partosabb részeket mezőgazdaságilag hasznosítják (szőlő, gyümölcsös, szántó), és közepes áradások ellen nyúlgátakkal védik az elöntések ellen (Benes Gyula ig. főmérnök).

698. Hunyadi-halom. Lásd Solti-halom.

699. Hunyadi útca. A belváros rövid, rendezetlen kis utcája volt az 1940-es évekig. A Zrínyi utca második, bal felőli utcája, mely a „Tó”-ba vezetett le a körtöltés kis kapuján keresztül. Régen a I. tized utcája volt, ma az I. kerületbe tartozik. A kórház nagyarányú építkezésével és terjeszkedésével az utcát szabályozták, rendezték (1. Városi Közkórház). Az utca nevét Hunyadi Jánosról, a „törökverő” hősről (1386—1456), Vásárhely régi földesuráról kapta [13],

700. * Ibolya köz. A mai Ibolya utca neve volt, amikor még vakköz, kutyaszorító volt [13],

701. Ibolya útca. A VI. kerületben a Klauzál utca bal oldali, utolsó, újabban kinyitott vakközéből, a Klapka utcából indul ki K felé, s a Kis-tó medrébe vezet, mely még ma is bűzös, mocsaras terület. Nevét az ott lakó öregek szerint csúfolkodásból, tréfából nevezték ibolyának, mert környéke, főleg nyáron, a volt Kis-tó medrében pangó víztől, valamint a közelben levő vágóhíd szennyvizétől bűzös és egészségtelen (Halmi József, Herczegh István). Azelőtt a IV. tizedbe tartozott. Régi neve, míg ki nem nyitották, Ibolya köz volt [13],

702. Igási-puszta. A Férged-pusztátói (1. ott) D-re terült el, s határa ott kezdődött,

77