Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
660. Hódi-tőtés. Hódi Pál főbíróról nevezték el, aki erély ességé vei, hozzáértésével az árvízvédelem terén fejtett ki hasznos munkásságot. 661. * Hód-köldök-ér. Az Antalics-tavat kötötte össze a Csalányoss&l. Hajdan igen bó' és állandó vize volt, a medre széles és mély, helyenként 100 lépésnél is szélesebb volt (Kapocsi Mihály). Fontos vízelosztó volt a Hód-tó, Csalányos, Batidai-sík és a Tisza között. Forgalmas „csónakcsapás” is volt. Régen medre hajózható volt, s ezen közlekedtek a gabonás hajók a Tiszáról Vásárhelyre. Nagy víz idején evezó'kkel, kisebb „vízjáráskor” pedig részben a partról lovakkal vontatták, vagy vasmacskázva haladtak a hajók (Kapocsi Mihály, Pócsú Jenó'). Mai fenékmagassága 76,0—76,5 m □ [6/35], 662. Hód-köldökéri-tiltó. Kopáncs és Gorzsa között, ahol a Hódtavi-csatorna átvágja a volt Hódköldök-ér medrét, építették fel a csatornán a fenti zsilipet. 663. * Hód-mezeje. (Campus Hod) Csanád nemzetség osztálylevelében van említés róla: „némi-nemű föld terület létezett, mely a Marostól kiinduló s a Hód mezeje felé tartó kis pataknál, melyet a nép Foknak hív, kezdó'dik...” [38/11. 360]. 664. Hódmezővásárhely—Népkert. Vasúti állomás (Lásd. Kisállomás). 665. Hódmezővásárhely—Újváros. Vasúti megállóhely a makói útvonalon, a Nagyállomástól 2 km-re. 666. Hódtavi-csatorna. 1873-ban kezdette meg a Mindszent—apátfalvi ármente- tesító' társulat az építését 13 947 m hosszúságban. Kezdó'dik a szegedi vasútvonal alatti áteresztől, s ívben halad a Hód-tó medrének legmélyebb pontjain, és a 23 mellékága segítségével történik a város belterületének, a Hód-tó lecsapolt medrének és környékének, a Nagy-rét területének és Solt-palénak víztelenítése [12], 667. * Hódtavi-halom. A Hód-tó medrében hajdan szigetként emelkedett. 1845- ben töltésnek elhordták. Benne pernyét, bronz és ezüst ékszereket találtak [38/1. 184], Ma már pontos helyét nem is tudjuk, de biztosan régi település és temetkezési hely volt [3]. 668. * Hód-tó. A réti vizeknek legészakibb, a határnak meg legnagyobb tava volt. A jelenlegi magassági viszonyokat, terepalakulatokat figyelembe véve, a régi térképeket vizsgálva, de főleg a légi megfigyeléseim alapján úgy látszik, hogy a Hód-tó egy ősi elhagyott tiszai kanyar. Halovány, medrét felhasználva a Kakasszék—Kút- völgy-ér ősfolyó (1. ott) deltájának két főágából keletkezett az idők folyamán, mely a vele összefüggő erek, tavak és mocsarak útján a Tiszába vezette hajdan erősen folyó, bő vizét. Oldalágai révén É felé a Kenyere-, Téglás- és Kórógy- stb. ér útján a Körösökkel, D felé pedig a Cirják-, Dillinka-, Katra-, Kövesd-, Hajó- és Sulymos-ér révén pedig a Marossal is összeköttetésben volt. Hajdan a nagy kiterjedésű vízgyűjtőjéről, a békési medencéből, valamint a Maros ősi törmelékkúp-területéről kapta élő vizét, de ha akár a Tisza vagy a Maros, akár a Körös áradt, akkor onnan a víz visszafelé is folyt a Hód-tóba. Jól írta versében Szó'nyi Benjamin (1717—1794) régi híres ref. papköltó'nk, hogy „azt három folyó =Tisza, Maros és Körös táplálja.” [38/1. 94], Amint a vízgyűjtő területét valamilyen oknál fogva a Körösök és a Maros mindjobban megcsapolták, a Kakasszék—Kútvölgy-ér vize is lassanként apadni kezdett, s a mellékerei is, mind a Kenyere és Kórógy, mind a Cirják, Kaira, Kövesd is mindig kevesebb vizet szállítottak, s medrük is lassanként feliszapolódott, úgyhogy a tó vizét már inkább a Tiszából, Körösből és a Marosból kapta, s a vízszintje is főleg azok áradásától és apadásától függött. Ezek gyakori váltakozása következtében a Hód-tó medre is mindjobban feliszapolódott, de hogy hajdan bő vize és erős folyása, sodrása volt, bizonyítják a parti magas turzások, az éles homokból hidroeolikus úton keletkezett, nagy kiterjedésű halmok, halomsorozatok és hátak (Aranyág, Sarkally, Kishomok, 72
