Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)

II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése

ásott kút, mellette nagy itatóvályú. Nagy szárazság idején is mindig volt benne víz, mikor a környék ásott kútjai már kiapadtak. Vízbó'ségét nagy mélységének (állítólag 3 öl) és a Hattyas-tó közelségének köszönhette. Vize hideg, tiszta és jó ízű volt, és messze környékből hordták „máléöntés”-hez (Nagy Sándor földbirtokos, Tűhegyi Sándor közlései). Az 1900-as évek elején megszüntették, mikor ártézi kutat fúrtak ezen a területen.

631. * Hattyasi-temető. A Hattyas-tó lecsapolt területén 1765-ben jelölte ki az uradalom az új temető helyét a mai Szentesi utcától Ny felé, a mai Jókai és Pál utca eleje között a Hajnal utcával bezárt területen. Mély fekvése miatt vizes terület volt, azért nem szívesen temetkeztek ide, olyannyira, hogy a hatóság rendeleteket adott ki a temető kötelező használatára. Az 1840-es években végre betelt, s lezárták. Területét később házhelyeknek osztották ki (1. Lucskos temető).

632. * Hámszárító-csárda. A Tére-ér partján a torkolata közelében, ahol a Régi Szegedi út hídja vezetett át rajta, volt a híres csárda, Térei-csárdának is nevezték. [38/IV. 343], Belvíz szabályozás után, amint az új szegedi utat kiépítették — a Régi Szegedi út jelentősége megszűnt, a csárdát is bezárták, és csendőrlaktanyává alakították át.

633. * Hámszárítói-töltés. Hámszárító és Sár-tó között még a múlt századokban emelt töltés. Tetején vezetett a Régi-Szegedi út. Folytatása volt a Sártói-töltés. A Tisza szabályozása alkalmával ezekre építette a Körös—Tisza—Maros ármentesítő társulat, illetve ezek nagyrészbeni felhasználásával a végleges tiszai védgátat. Az új töltés tervezésénél és kivitelezésénél a régi töltések egy része kimaradt, s ezt nevezték „karika töltés”-nek. A töltés készítése alkalmával az őskori Körös kultúra emlékei kerültek elő [2/109].

634. * Hármascsurgó-ér. Kopáncson a Kökény domb alatt még ma is jól látható medre. A Láda-érnek, a Gyúlónak és a Hód-tónak találkozott össze itt a vize, s egy magasabb földhátat, a Bunda-hátat fogta közre. Hajdan ez a nádas, fűzbokros terület volt a betyárok pihenőhelye (1. ott). (Bagi Béla, Kapocsi Mihály, Pócsy Jenő közlése) [6/35],

635. Hármas-halom. A vásárhelyi, szentesi és szegvári határ összetalálkozásánál a múlt századokban emelt mesterséges halom. Még az 1880-as években látszott közvetlen környékén az a mélyedés is, ahonnan kihányták a halomhoz a földet. Ma már a halmot erősen leszántották, a mélyedést pedig beszántották (Pányi György és Égető Imre helyszíni közlése) [7].

636. * Hármashatár-domb. Az 1750-es években Csomorküny, Csókás és Sámson határának találkozásánál emelt mesterséges domb, később a makóiak elszántották [38/V. 750],

637. Hármashatár-düllő. A határ F.K-i s a Puszta É-i részén a Lacitelek- és Bo- rosszék-dűlők között terül el. Ny felé a Pusztafeketehalmi-dűlő határolja. Lakóinak száma: 133, ebből ref.: 51, ev.: 14, r. k.: 70 [9].

638. Hármashatár-halom. Batida, Férged és Lele határainak összetalálkozásánál emelkedő halom. Valószínűleg mesterséges határhalom. Környékbeli öregek szerint hajdan messzelátszó magas, meredek domb volt, ma már annyira le van szántva, hogy alig látható emelkedés [7],

639. * Háromlábú-puszta. 1465-ben, mint Kasza-perekhez tartozó pusztát említik, 1476-ban pedig mint Földvár tartozékát, így valószínűleg a két község között terült el [38/11. 232, 350]. Pontos helyét nem tudtam megállapítani.

640. Hátak. A jó megfigyelő és jól disztingváló vásárhelyi nép a folyók, erek, tavak menti régi turzásokat, hullámverés és szélkifúvás okozta magasabb, nagyobb kiterjedésű dűnéket, valamint a kiszáradt medrekből szélkifúvás következtében kelet69