Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
625. * Hattyas-ér. A Hattyas-tó medrét kötötte össze hajdan a Pap-erével kb. azon a nyomvonalon, ahol a „Kanális”-1 ásták 1795-ben (1. ott). 626. Hattyas-part. Hajdan a Hattyas-tónak a Szentesi utca felőli, K-i emelkedet- tebb részét nevezték így. A tó lecsapolása után eló'ször is itt, ezen a helyen kezdtek települni. 627. * Hattyas-tó. A város belterületén a mai III. kerület közepén terült el, kb. a mai Hajnal, Révai, Pálfy és Botond utcák között. A Hattyas-tó régen tehát elég nagy kiterjedésű víz volt, melynek azonban lefolyása a múlt században már nem volt, mert ÉNy felé vakon végzó'dött, s hajdani természetes lefolyása a Pap-ere felé, a Hattyas-ér medre lassankint feliszapolódott. A XVIII. században már csak mint nagy kiterjedésű mocsaras, nádas víz volt, partján hatalmas nyár- és fűzfákkal. DK-i részén a Csúcs tóval volt összeköttetésben keskeny ér közvetítésével a mai Szentesi utcán keresztül, s rajta híd vezetett át a mostani Pálfy utca vonalában körülbelül az 1780-as évekig, addig a Csúcs-tó útján összefüggő' külterületi vizek áradása vagy apadása okozott szintvonalváltozásokat a Hattyasban is. Az 1780-as években ezt az összefüggést elgátolták a Szentesi utcán, így csak a környék csapadékvizei gyűltek össze a Hatty as elnádasodott, mocsaras medrében. 1795-ben kezdték lecsapolni a tó vizét a „Kanális” útján (1. ott), a hajdani feliszapolódott Hattyas-ér medrének részbeni felhasználásával, mert ha nagyobb esőzések voltak, a part mentén épült házakat elöntötte a víz. A lecsapolt, kiszárított tó medrét az uradalom mérnökei felmérték, egyik sarkában temetőnek hasítottak ki egy részt, a nagyobb részén egyenes, széles utcákat jelöltek ki, s megkezdték a házhelykiosztásokat. Megindult az építkezés, s a nagyobb mélyedéseket kezdték töltögetni. A kiszárított tó helyén épült egész hosszában a Botond, Lévay, Pál, Hattyas, Sarkantyú, Király, Dohány, Szék, Kalap, Agyag, Rákosi, Bánfy, Fűzfa, Dobozi és Hideg utca, beleesik a Révai, János, Tükör, Tompa és Magyar utca nagyobb része és a Jókai utcának a tó medrén átvonuló része feltöltve. Hajdan a Hattyas-tó vizén, parti nádasaiban, a tó körüli hatalmas fákon a madaraknak nagy tömege élt, köztük a hattyú is (Cygnus musicus Bech.), s ezektől kapta nevét a tó, az ér, és ezeknek emlékét őrzi az ott később kialakult Hattyas utca, majd az egész „városrész” is. Az itt élt utolsó hattyúkkal kapcsolatban a vásárhelyi ref. főgimnázium természetrajzi múzeumában vannak emlékek: Az 1890-es években édesapám a kiszáradó Hattyas-ér menti, valamint a Hattyas-tó és Fehér-tó környéki idős gazdáktól 3 db hattyútojást gyűjtött be [5/22], s a múzeum madárgyűjteményében is volt 3 db kitömött hattyú [5/15]. A volt Hattyas-tó fenékmagassága ma 79,5 m-től 79,0 m alá lejt, de a 78,5 m-t már nem éri el, mert ezeket a már vízállásos területeket az építtetők annak idején feltöltögették [6/9], 628. Hattyas utca. A régi kiszárított Hattyas-tó medrében települt rész egyik széles rendezett utcája a III. kerületben. Nevét a Hattyas-tó tói, illetve az abban hajdan tenyészett hattyúktól kapta. A Szentesi utcából indul ki a Pál és Jókai utcák között, s ÉNy irányban haladva, a Bánfy utcát keresztezve a határba vezetett. Újabban, az 1900-as években az ott keletkezett új településben végződik. Régen a II. tizedbe tartozott [13], 629. Hattyas-városrész. Mikor az uradalom a Hattyas-tó medrét lecsapoltatta, megindult a gyors betelepülés. Abban az időben ezt az új részt általában Hattyasnak mondták, mely Tabánnak Ny felé eső része volt. Később Külső-Tabánnak nevezték. Még a mai ott lakó, főleg idős emberek a Hattyas nevet használják (Kamocsay Gábor, Tűhegyi Sándor). 630. * Hattyasi kút. A mai III. kerületben a Pálfy és Szerencse utcák találkozásánál a Hattyas-tó partján volt egy még az 1700-as években készített mély és bővizű 68
