Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)

III. A földrajzi nevek rendszerezése

IV. Határral kapcsolatos

helynevek

339=

16,3%

V. Elpusztult községek,

települések

50=

2,4%

VI. Egyéb helynevek

162=

7,8%

Összesen:

2081 =

100,0%

Eddigi gyűjtéseim eredményeként a leggyakoribb nevek a következők:

1. utca- és térnevek

370=

17,8%

2. halom és domb

196 =

9,4%

3. tó, mocsár stb.

179=

8,6%

4. ér és fok

161 =

7,8%

5. csatorna

100=

4,8%

6. vízzel kapcsolatos nevek

100=

4,8%

7. dűlők

96 =

4,6%

8. iskolák

94 =

4,5%

9. épületek

88 =

4,2%

10. hát

56 =

2,7%

11. kocsmák, csárdák 51 —

2,5%

12. elpusztult

községek

50=

2,4%

13. puszták

40=

1,9%

14. utak

38 =

1,8%

15. kutak

35 =

1,7%

Összesen:

1654 =

79,5%

Ezek azok a nevek, amelyekkel a vásárhelyi nép a leggyakrabban találkozott, s a mindennapi életében fontos szerepet játszottak. De nem is csoda, hiszen a legfontosabb volt a lakosság számára a település. Itt adódott alkalom a legtöbb név, helynév keletkezésére: utcák, terek, városrészek, piacok, templomok, iskolák, nagyobb épületek, nem kis számban a kocsmák, vendéglők és végül a temetők.

Ezek után — a régi helyi adottságok következtében — főleg a víz és a vízzel kapcsolatos nevek keletkeztek legnagyobb számban. Ez is érthető, hiszen a régebbi századokban a határ legnagyobb részét már a közepes áradások alkalmával is víz borította. A több száz ér, tó, mocsár régen mind kiváló halászóhely volt, ha pedig a vizek nagy része „lement”, a tavak sekély feneke, a síkok, rétek adták a jó legelőt, kaszálót és a fontos „nádló” helyeket. Tehát régen ezek biztosították nagy részben a lakosság megélhetését.

A Tisza szabályozása előtt nagyobb áradások alkalmával a tavak, erek a Tiszával, Marossal összefüggő vízfelületet képeztek, melyből csak a dombok, halmok, magasabb hátak „maradtak ki”, így ezek a területek már az ősidőktől kezdve települési helyet, menedéket nyújtottak az embereknek és háziállataiknak. Mivel ezek a területek rendszerint jó termőföldek voltak, kenyérgabonát is bőven teremtek. Ezért létfontosságuk miatt nagy „becsben” voltak, és rendesen jellegzetes, találó neveket adtak ezeknek a halmoknak, hátaknak, és ezeket az utókor is jobban megőrizte, mint a vizekét, mert az utóbbiak eltűntek, de a magaslatok nagy része ma is megvan, legfeljebb alacsonyabbak lettek, s a létfontosságukat elvesztették.

225