Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
III. A földrajzi nevek rendszerezése
A Tisza szabályozása és a belvizek lecsapolása következtében mind a hajdani erek, tavak, mocsarak, mind a halmok, hátak elvesztették régi jelentőségüket. Helyettük új fogalmak kerültek előtérbe: töltések, csatornák, zsilipek, szivattyútelepek, átvágások stb. Ahogy lassanként eltűntek a beláthatatlan vízrengetegek, nádasok, megkezdődött a felszabadult területek hasznosítása. A halászok legnagyobb része „szárazra” került, letették a halászszerszámokat, és egy részük azokat ásóra, lapátra, talicskára cserélte ki, kubikosokká lettek. Megkezdődött a volt vizek medrének víztelenítése, területüknek ármentesítése, feltörése, a határ dűlőzése, a régi utak (országutak) rendezése, az új, ezer kilométernél is hosszabb egyenes út és nyílegyenes dűlőúthálózat kiépítése, az addig ritkán elszórt „szállások” helyett a nagyarányú tanyatelepülés kialakulása. A hajdani óriási kiterjedésű réteket is feltörték, és az ősi puszták, legelők mezőgazdaságilag alkalmas nagy részét búzatenger és kukoricarengeteg váltotta fel. Ezek a változások mind új fogalmakat, neveket hoztak a köztudatba. A hajdani földesurak nem sokat törődtek a lakossággal, nem invesztáltak be semmit, csak az adót hajtották be, ellenben az 1700-as évek elejétől a gróf Károlyiuradalom korszerű gazdálkodása a jobb életmóddal sok új fogalmat, új neveket és változást hozott a nép életébe. A vasútvonalak kiépítése következtében a régi fontos „országutak”, a rajtuk levő hidak, a régi híres, sőt hírhedt csárdák elvesztették nagy jelentőségüket, s az utóbbiak legnagyobb része meg is szűnt, átalakították gátőrházzá, orvosi lakássá, csendőrlaktanyává, majolikagyárrá stb. A volt uradalmi épületek nagy részét a város váltotta meg, s átalakíttatta laktanyává, kórházzá, szeretetházzá, óvónőképző intézetté, magánházakká stb. Egyidejűleg megindult a lakosság szaporodása, ezzel kapcsolatban a város belterületének növekedése, rendezése is. A régi belterületi tavakat (Csúcs, Hattyas, Királyszék, Kis-tó) és ereket (Kistó-ér, Citek-fok, Topa-ér) az uradalom lecsapol- tatta, és mérnökei által készített tervek alapján helyükön új városrészek épültek egyenes, szép, széles, szabályos utcákkal, élesen elkülönülve a hátas, emelkedett területeken, a volt vizek partján épült ősi településeknek rendezetlen, görbe, zegzugos vakközökkel teli utcáitól. A város legjelentősebb, legjellegzetesebb tavát, a névadó, hatalmas kiterjedésű Hód-„tót” is lecsapolták, és medrének a város alatti egy részét a házzal bíró lakosságnak — mint „házutáni” földeket — ingyen kiosztották. Egy részét, mint „Népkert”-et, parkírozták, fásították, s pár esztendő után a Hód-tó, amely annyiszor fenyegette áradásaival a lakosságot, és annyiszor öntötte el a várost, és döntötte össze házait, őstelevény talaja, medre buja gyümölcsöskertté, virágzó ligetté változott át. Csak a mély részeiben, ahol azelőtt 2—3 öles víz hullámzott és hajók, tutajok kötöttek ki (pl. Cigöllér), maradt meg a mai napig is a hullámzó nádtenger, s a közte felcsillanó víz mint a régmúlt emléke. A hajdani régi fogalmak emlékét kezdték lassan elhomályosítani a folytonos fejlődés során kialakult újabb és újabb fogalmak. Ezért igyekeztem a régi emlékeket, melyeknek igen nagy része csak a „nép száján” élt, megörökíteni addig és annyit, amíg a régi világnak akkor még élő tanúitól meg tudtam menteni. 1. Vízzel kapcsolatos helynevek 1. Erek: Alföldizug-ere, Antalics, Aranyad, Átaleső, Barattyos, Bat-ere, Batidai, Bese, Bogdány, Borosszék, Büt-ere, Cigány L, Cigány II., Cinkus, Cirják, Csalányos, Csíkos I., Csíkos II., Csónakcsapás, Csörgő, Csúcs, Csutora, Danszka, Darvas, Diliinka, Disznó, Döglött-Porgány, Ebásta, Elet, Fekete, Feredő-veszehely, Folyás, Gatyás, Gera, Gémes I., Gémes II., Gyanta, Györpölési, Gyúló, Gyúlói-hármas- kereszt, Hajó, Harcsás, Hasító, Hattyas, Hármas-csorgó, Hódköldök, Holt-Porgány, 226
