Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
a Kendertó-hát alatt DNy felé fordulva, az Ásott- vagy Űj-Tiszán át erős hídon vezetett a Körtvélyesi-kanyar töltésére, s onnan D felé fordulva vezetett Sártó felé. Tehát a legrégibb Szegedi út vonala ez volt. Az előbb említett Régi-szegedi utat csak az 1790-es években építették ki, mert a fent említett J. cs. térképen nyoma sincs azon részen utaknak, részben az Ásott-Tisza, részben a Téré környéki mocsarak, vizes területek miatt. így a régebbi Szegedi út nyomvonalának legnagyobb része a mai Tiszai útnak felel meg [11]. 1519. Ré-házak. A csónak-és kompátkelések helyén (pl. Sártón, Atkában, Kört- vélyese,n, Anyásnál) épültek a révészek számára. Ezek részben állandó jellegűek voltak, mikor magas, árvízszint fölé emelt mesterséges dombon, rendesen téglából vagy legalább is téglaalapra épültek, részben pedig csak ideiglenesek voltak, gerenda-, oszlopvázra, fűzvesszőfonásból készültek, kívül-belől sárral betapasztva. De voltak egészen egyszerűek is, pl. a Mártélyi szigeten a magas parton földbe ásva, deszkával bélelve, nád- és gaztetővel fedve, előtte a bográcstartó szolgafa és a szabad tűzhely agyagból készítve (Pányi György). Az ilyen, mélyebben fekvő réházakat, ha elöntötte az ár, levonulása után a vesszőfonatot újra tapasztották. 1520. Rémáris-halom. A Téglás-ér mentén emelkedik, s annak medréből hidro- eolikus úton keletkezett. A Kis-Bőve-halomtó\ Ny felé terült el. Ma már erősen le van szántva, de régen messzelátszó és elég meredek halom volt. A nép Remányos-halom- nak is nevezte (1. ott). A név eredete „remanentialis” latin szóból történt népies elferdítéssel [13]. A halom magassága N, O 87 m [7]. 1521. Rémárisi-fcdek. A Károlyi-uradalom 1789. évi felmérése szerint a rema- nencialis földek területe és a Kenyere — Téglás körüli részeken — 8 549-581/1100 hold volt. A nép ezeket a földeket nevezte el rémárisinak [26/11. 27], 1522. Rémárisi-major. A Szentesi úttól K felé a város központtól 7 km-re fekvő major. Kenyerei-majormk is nevezik, mert a Kenyere-ér mentén terül el. Ma a város tulajdona, s a Károlyi-uradalomtól vette meg. 1523. * Répa utca. A mai Révai utcát nevezték így a múlt században (1. ott) [13]. 1524. Répás-halom. Az átlagosan 78—80 m magas Répás-hát 86 m-ig emelkedő ÉNy-i része. A J. cs. térkép XIX. 29. lapján Kis-halom néven van jelölve, mint a Batidai-síkba ÉNy felé benyúló földhát É-i csúcsán kirajzolt halomként. Ez a Kis-halom azonos a Répás-halommal, a félsziget pedig a Répás-hátnak, felel meg [7], 1525. Répás-hát. A Batidai-sík K-i széle Szikáncstól csaknem a Száraz-érig 78,0—80,0 m-ig átlagos térszintű partos rész, mely régen még közepes áradások idején is vízmentes volt. Legmagasabb pontjai a Répás- és Sajti-halom 86 m tíi, O [7]. 1526. Répás-hát—Gorzsa. A határ DK-i részén elterülő dűlő, határolja É-ról Táncos-halom- és Szikáncsoldal-dűlő, Ny felől Batida, K-ről Földeák határa. Lakossága 832. Ebből ref.: 366, r. k.: 272 [9], 1527. Rét-Kopáncs. A határ D-i részét a Gyulától lefelé, az ún. kopáncsi földeket nevezték régen így, még a belvíz szabályozása előtt, mert akkor azt a nagy területet, amit csak nagyobb áradások borítottak el vízzel, legeltetésre használták és kaszálták. Erről a nagy rétségről nevezték el Kopáncs községet az 1450-es évektől Rét-Kopáncs- nak is [38/1. 4, II. 365]. Lásd még Kopáncs és Réti-földek alatt [26/11. 39]. 1528. Rét-ódal. A mélyebben fekvő, vizes réteknek, a réti földeknek a magasabb, partosabb részekbe lankásan átmenő részét nevezték így. (Pócsy Jenő, Kapocsi Mihály) [38/IV. 256]. 1529. Rét-part. Ha a réti földek lankás átmenet nélkül, meredeken folytatódnak a partos részekbe, rétpartnak nevezték. A belvízszabályozás után ezek a finomabb megkülönböztetések elvesztették jelentőségüket, s az intenzív földművelés következtében elsimultak. (Pócsy Jenő, Bagi Béla) [7]. 157
