Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
citású, álló zsilip volt, melyet — okulva a kistiszai zsilip kidőlésén — 1892-ben megszüntettek. 1469. Pósa-halom. A Kakasszék—Kútvölgy-érbő\ a mai napig is megmaradt, Kakasszék-tó D-i partján nagy kiterjedésű hátság legmagasabb pontja. A hajdani ősfolyó S alakú hajlata mentén, mint hidroeolikus képződmény a környezetéből még ma is jelentékenyen kiemelkedik. A katonai térképek szerint A, O 98 m. Az ármentesítő társulati térkép szerint csak 89,5 m. A Kakasszék-ér 82,5—83,5 m-es medréből meredeken kiemelkedve a hátság É-i részén, tőle D felé a Kápolnai-dűlő határa mentén van a legmagasabb pontja: 90,0 m □. Repülőgépről nézve kitűnően látható az ősfolyó mederalakulata, a régi párhuzamos, elhagyott medrek s a partokon emelkedő dűneszerű képződmények. A J. cs. térképen [XX. 27] a Vásárhelyről Orosháza felé vezető úttól É-ra az ér D-i partján mint a környezetéből erősen kiemelkedő, szabályos köralakú halom van kirajzolva a név feltüntetésével. Gondosan ki vannak rajzolva a Kakasszék-ér medre, az elhagyott medrek és a Pósa-halomtól kiinduló és kb. D felé húzódó homokhátak is, valamint a halomtól Ny felé két kisebb emelkedés, s az ér mentén a kutak [7], 1470. Pósahalom. Vasúti megállóhely a csabai vonal mentén a Nagy állomástól 24 km-re. 1471. Pósahalom-düllo. A Pusztán a Kakasszék- és Szőkehalom-dülőközött terül el. Ny felől a Kakasszék-ér-dűlő, K felől pedig az orosházai földek határolják. Lakossága: 161. Ebből ref.: 86, ev.: 3, rk.: 72 [9]. 1472. Pósa-hát. A Kakasszék—Kútvölgy hajdan ősfolyó KDK—ÉNy-i irányú, erős hajlásúnak bal partján keletkezett, nagy kiterjedésű, hidroeolikus homokhalma- zatának, a Pósa-halomnak 90,0 m-es □ legmagasabb pontjától É felé az ér partjáig szelíden (87,0 m-ig) lejtősödő, egyenetlen felszínű homokturzást nevezik Pósa-hátnak. Ennek ÉNy-i végén egy kisebb alapterületű, de meredeken 89,5 m-ig emelkedő kis domb van, melyet hajdan Kis-Pósa-halommk is neveztek. Ez É felé még ma is meredeken, pár méter hosszon lejt a Kakasszék-ér 83,0—83,5 m-es medrébe □. A múlt században sokkal magasabb és oromszerűen meredekebb volt. Az intenzív mezőgazdálkodás következtében sokat vesztett mind a magasságából, mind a meredekségéből. (Gregus Istvántól, a terület a múlt század második felében volt tulajdonosától fennmaradt visszaemlékezéseket feljegyezte unokája, Tóbiás Imre) [7]. 1473. Pósa-orom. A Pósa-hátnak ÉNy-i, a hajdani Kakasszék-ér medrében régen sokkal meredekebben, helyenkint csaknem függőlegesen leszakadó oldalát nevezték így. A meredek, főleg homokos, lőszös partfalban sok partifecske (Clivicola riparia L.) vájta jellegzetes üregi fészkét. Az 1920-as években még sok ilyen fecskefészket észleltünk (Bodnár Bertalan, Bán Máté, Kamocsay Gábor) [7]. 1474. * Posta csárda. A mai városháza DNy-i sarka táján állt a Hód-tó partján. A mai Szegedi utca helyén volt a tóra levezető út mellett. Alatta volt a csónakkikötő, túl rajta pedig (a mai kórház alatt) a hajókikötő, ahová a Tarjáni utcából (ma Zrínyi utca) a mai Kapitány utca helyén lehetett lemenni. 1475. Pörjés-hát. A Tisza lúdvári szakaszától egészen Kishomoklg terjedő Dongórétnek (1. ott) az ÉK-i magasabb partvonulatát nevezik így. A Tisza szabályozása előtt csak nagyobb áradások alkalmával került víz alá, ezért igen jó kaszáló volt, ma meg elsőrendű termőterület [3, 7], 1476. Prátér-kert. L. Városkert alatt. 1477. * Présházak. A Károlyi-uradalom az 1700-as évek vége felé nagyarányú szőlőtelepítést végzett a vásárhelyi határban (Papere, Kenyere, Máma, Kishomok, Aranyág, Sarkaly, Szentkirály). A nagyobb szőlősterületeken megfelelő nagyságú szőlősajtolókat építettek téglából s kis ideiglenes pincéket. Ilyenek voltak a Paperé152
