Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)

II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése

szállították a vizet Szegedre. [Reggeli Újság és a Vásárhelyi Független Újság 1894. V. 23-i száma].

Halaváts Gyula 1896-ban „A magyarországi ártézi kutak története” c. munkájában a következőket írta: annak dacára, hogy azóta az Alföldön nagyon elszaporodtak az ártézi kutak, az 1 002 6001/24 óra vízmennyiségével még mindig a legbővebb forrású kút, melyet csak a Budapest Városligeti szárnyal túl.” [23/363], Az 1910- es évek elején is még — mikor már Vásárhelyen több száz kút ontotta a vizet — emlékszem, hogy a díszkút oszlopa tetején levő tölcsérből, ha már nem is olyan magasra szökött fel a víz mint régen, de még mindig bőven bugyogott fel, és mind a két tányér szélén messzehallatszó suhogással folyt le a vízfüggöny a medencébe, s a kút akkor még messze környékét ellátta ivóvízzel. Az első világháború után vize rohamosan apadt.

A kutat felújítva műemlékké kellene nyilváníttatni, s valamelyik környékbeli kút vizével ismét üzemeltetni [10].

1272. Nagyállomás. Mikor az alföld-fiumei vasútvonalat 1872-ben kiépítették, Vásárhely főállomását a régi Hód utca, azután Vasút(i) utca végén, a hajdani Kis-tó feltöltött medrében építették fel, és hivatalosan „Hódmezővásárhely”-nek nevezték el. Régimódi, közepén emeletes épület. Innen indul ki Szentes—Szolnok felé és Makó— Mezőhegyes felé is egy-egy vasútvonal. Általában „Nagyállomásnak" nevezik, ellentétben a Kisállomással vagy „Hódmezővásárhely Népkert’’ állomással. Nagy forgalma miatt új, modernebb állomásra volna szükség. A Vasút(i) utcát a századfordulóban Kállay utcának nevezték el, de még a 20—30-as években is általában Vasút utcának hívták.

1273. * Nagy Banda-fok. L. Banda-fok.

1274. Nagy baromkútja. A mágocsi határban a Határhalomtól és a Mágocs-értöl Ny-ra jelzi az 1774. évi uradalmi térkép [10].

1275. Nagy-Bogárzó. A pusztai lapos legnagyobb mocsara volt, mely a mai Nagybogárzói- és Csárpateleki-dűlőkben terült el a Pusztaszéli út mentén. Flajdan vizüket a Sós-tó, Cirják-ér vezette le. Ma medre már ármentesítve van, s szikes talajának nagy része művelés alatt áll [6/16],

1276. Nagy-Bogárzó-düllő. A határ K-i részén a Csárpateleki- és Kis-Bogárzó- dülők közt terül el a Pusztaszéli út és Földvár határa között. Lakossága: 251. Ebből ref.: 43. ev.: 99, r. k.: 108 [9].

1277. Nagy-Bőve-halom. A Bővehalmi-dűlő ÉNy-i részén a volt Kék-tó síkjából a Téglási-ér mentén 95 m-ig emelkedő, nagy kiterjedésű hidroeolikus képződmény. Régen sokkal magasabb volt, ma már nagyon le van szántva. Tavaszi hóolvadás, friss szántás alkalmával repülőgépről szépen kivehető a Kék-tó medre, a Téglás-ér lefutása, valamint a Bőve-halmok elhelyezkedése [7].

1278. * Nagy-csapszék. A város belterületén volt uradalmi kocsma. Az 1800-as évek elején már üzemelt [38/IV. 343].

1279. * Nagy csúcsi utca. L. Csúcsi Nagy utca.

1280. * Nagy-Elet. Az Elet-ér ÉNy-DK irányú ága, mely a Kósdi-rét vizeit szedte össze hajdan, s az Elei-érbe folytatódott, közben felvette a Kis-Eletet is és a Porgány- érbe ömlött. Ma a 76,5—77,0 m-es medre □ a Kósdi-csatorna révén víztelenítve van, s jó termőterület [6/33],

1281. Nagyfa. A Tiszakanyar által közrefogott vizenyős, mocsaras terület volt, melyet a 89. sz. átvágással szigetté alakítottak át. A 77,5—78,5 m-es területe □ a Tisza szabályozása során ármentesített, lecsapolt, kiváló termőterület lett. Régen a Pallavicini-birtokhoz tartozott, jelenleg a szegedi Csillagbörtön mezőgazdasági területe, ahol a rabokat foglalkoztatják.

131