Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
Nevét a Tisza szabályozása előtti időkben a kanyar ÉK-i részén, a mai nagyfai zsilippel szemben, a parton nőtt hatalmas nyárfáktól kapta, melyek a vetyeháti fákhoz hasonló nagyságúak voltak. (Vekerdy József bankigazgató elmondása alapján feljegyezte Bodnár Bertalan, Benes Gyula). 1282. Nagyfai-átvágás. A Tisza nagyfai, kb. 6 km hosszú kanyarulatát vágja át a baloldali védgát 24. és 26. km jelzése között. Az átvágás hossza kb. 2 km. Ezzel a 89. számú átvágással a Tisza medervonala kb. 4 km-rel rövidült [12], 1863-ban kezdték meg az ásást. Bővítették 1866, 1867, 1874, 1881, 1883—84, 1886—87 és az 1895—98-as években. Ez utóbbi munkálatok alatt áttöltötték a holt medret [42, 52, 54, 58]. 1283. Nagyfai-Dög-Tisza. A 89. nagyfai átvágás készítése alkalmával a Tisza kanyarját mind a két helyen áttöltötték, s az így kizárt mederrészt nevezték Nagyfai- Dög-Tiszának. Elossza kb. 6000 m. 1284. Nagyfai-dögtőtés. A 89. sz. átvágás következtében a kanyar két oldalán levő töltést nevezik így, melynek elsőrendű árvédelmi szerepe nincs. (Benes Gyula). 1285. Nagyfai-holtkanyar. A nagyfai 89. sz. átvágás következtében a Tisza kanyarját 1898-ban áttöltötték, s az ásott Tiszától elzárták. A kanyar hossza kb. 6000 m, szélessége átlag 150 m, mélysége az állandó feliszapolódás következtében már csak kb. 1,5 m, hasznos mélysége +1 m. (Ilyen magasra lehet benne emelni a vizet károsodás nélkül). Tulajdonképpen ma csak mint víztároló szerepel. Az új Kistiszai- csözsilip 4,5 m3/sec. kapacitással vezeti bele a belvizeket, s az alsó áltöltésnél épült szivattyútelep is 4,5 m3/sec. kapacitással emeli át a fölösleges vizet az Élő-Tiszába (Benes Gyula helyszíni közlése) [42, 52, 54, 58], 1286. Nagyfai-zsilip. L. Kis-Tiszai vagy Kéró-foki-zsilip. 1287. Nagy-fenék. A Kutya-fenék területét kettévágó Pamuk-értöI K-re eső, hajdan vizes, mocsaras részt nevezik így [6/26]. 1288. Nagy-hajlás. A Száraz-érnek Sámson melletti éles kanyarulatát nevezik így, a körülötte levő nagy kiterjedésű, régen fátlan területet pedig Nagyhajlási-pusztá- nak. L. ott [38/IV. 254], 1289. Nagyhajlási-csárda. Az Orosháza-komlósi és a Sámson-kisperegi w/keresz- tezésnél levő teület hajdan Vásárhelyhez tartozott. Itt épült a híres, sőt hírhedt csárda, ahol Rózsa Sándor is gyakran megfordult. Az 1774. évi uradalmi nagy térképen már fel van tüntetve. 1290. Nagyhajlási-puszta. A Száraz-ér nagy hajlását környező, hajdan kopár, fátlan területet nevezték így. A puszta igen jó legelő és kaszáló, a vásárhelyieknek pedig a legjobb szénatermő helye volt. Ma kiváló szántóföld [38/IV. 246, 254]. 1291. Nagy-halom (I.). Aranyágban a Kis-tó partján emelkedik. Szabályos, kerek alapú hidroeolikus képződmény. Közelében a vasútvonal túlsó oldalán a Csomor- kányi út csak 83 m, míg a halom 95 m ^, O, tehát rövid távon 12 m szintkülönbség. A 25 000 térképen „Nagy hegy” néven szerepel. A J. cs. térkép XIX. 28. lapján gondosan ki van rajzolva egy nagy szőlősterületen, de név nincs feltüntetve [7], 1292. Nagy-halom (II.). A mindszenti határhoz tartozik, de környékét régen főleg vásárhelyiek bérelték, és főleg legeltetés céljára használták. A halom 97 m O, □ csak 93 m [7], 1293. Nagy-homok. A Kis-homok halomcsoporttól D-re húzódó laposabb, de szélesen elterülő emelkedést nevezik így. (Bagi Béla). Hajdan a Hód-tó medréből a Ny—KNy-i szelek hatására hidroeolikus úton keletkezett [7]. 1294. Nagy István halma. Aranyágban a Csomorkányi úttól É-ra emelkedő jelentékeny halom. Hidroeolikus képződmény, a Kis-tó medréből kifújt, kisodort homokból épült fel. Tiszta, nagyszemű, éles homokját főleg a környező téglagyárak használják, 132
