Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
I. Bevezetés
Gyula és munkatársai, mind hivatalban, mind a terepen nagyon sok értékes adatot szolgáltattak, térképeket, tervrajzokat bocsátottak rendelkezésemre. Kutatási területem a Tisza—Maros szög, de főleg a vásárhelyi határ, mégpedig nemcsak az 1930-as évekbeli, hanem a múltszázadbeli, amikor jóval nagyobb volt, ugyanis békési és Csanádi területek is tartoztak hozzá. Igyekeztem feldolgozni azokat a környező területeket is, amelyeket, ha közigazgatásilag nem is tartoztak Vásárhelyhez, de vásárhelyiek béreltek, használtak, s a vásárhelyi határral természetes egységet képeztek. Csaknem 3000 kartotékon jegyeztem fel először csak a földrajzi neveket, erek, tavak, terepemelkedések, halmok, középkorban elpusztult települések, községek, utak, dűlők nevét, később a csatornák, töltések, hidak, régi csárdák, malmok stb. adatait. Azután a város belterületének régi jellegzetes, városrész-, tized- és utcaneveit, műemlékek, régi épületek, templomok, bel- és külterületi régi és új iskolák adatait, régi és új temetők történetét, a múlt századbeli híres csorda- és ménesitató kutak helyét, nevét is felvettem adatgyűjtésembe. Azután ezt a munkát is, mint annyi sok más tudományos dolgozatomat — más irányú elfoglaltságom miatt — félretettem. De az azóta eltelt három évtized alatt rohamosan megváltozott a helyzet. A traktorok már sok száz régi ér, tó, mocsár medrét beszántották nagy részben, a dombokat, halmokat, hátakat és partokat leszántották, a jellegzetes és országosan is a legszebben kialakult tanyatelepüléseket a nagyüzemi gazdálkodás váltotta fel, a dűlők, dűlőutak elvesztették jelentőségüket. A csákány eltüntette a régi jellegzetes házakat, hogy helyet adjon a modern nagy épületeknek, sok régi, annyira jellegzetes várostörténeti utcanevet — sajnos minden megfontolás nélkül — megváltoztattak, s azokat vissza is kellene állítani! Új csatornákat ástak, új szivattyútelepek biztosítják nemcsak a káros belvizeknek a levezetését, hanem az öntözővizet is. A határ területe is megváltozott, a régi tanyaközpontok önálló községekké alakultak, és Vásárhely óriási határa összezsugorodott. A régi idős emberek elmentek, sírba vitték emlékezéseiket, s maradt ez a kis töredék, amelynek egy kis részét annak idején össze tudtam gyűjteni. A megváltozott s mind rohamosabban változó körülmények arra késztettek, hogy az évtizedek óta elfekvő névgyűjtést közreadjam, mert ha ez is elkallódik, akkor sok vásárhelyi emlék, jellegzetes helynév végleg feledésbe, veszendőbe megy. Továbbá az utóbbi időben mind a nyugati, mind a baráti államokban igen nagy súlyt fektetnek a régi, lassan feledésbe menő földrajzi és népi helynevek gyűjtésére. Kutatóintézeteket szerveztek azok összegyűjtésére, feldolgozására, és már számos értékes munka jelent meg. Eleinte úgy terveztem, hogy csak a földrajzi neveket válogatom ki (erek, tavak, mocsarak, terepemelkedések, régi elpusztult községek, dűlők stb.), de később besoroltam a város belterületének régi és új beosztásával kapcsolatos helyneveket is (Tarján, Tabán, Susán, Oldalkosár, Újváros, Kisutca, Láger, Lakhat stb.), a múlt századbeli és újabbkori jellegzetes utca- és térneveket, műemlékek és műemlék-jellegű, valamint régi és újabb épületek, templomok, iskolák, csárdák, régi vendéglők, temetők összegyűjtött adatait is. Később nem válogattam ki csak azokat, melyek az új közigazgatási határmegállapítás után maradtak Vásárhelyen, hiszen az eredeti terület sem volt kizárólag köz- igazgatási, hanem inkább természetes földrajzi tájegység. Ezért változatlanul úgy adom a vásárhelyi helynévkutatásaim eredményét, ahogy azt az 1930-as évek vége felé abbahagytam és lezártam,azonban hozzávettem még azt a néhány nevet is, melyeket azóta többi munkáimban találtam. Az egyes nevek elemzésével, etimológiájával nem foglalkoztam, csak azokat az 12
