Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)

I. Bevezetés

I. BEVEZETÉS

*

A hódmezővásárhelyi helynévgyűjtést már gimnazista kisdiák koromban kezdtem meg, s mint egyetemi hallgató folytattam, s mint tanársegéd már tudományos szempontok figyelembevételével rendszeresen végeztem gyűjtőmunkámat. Részben a régi és újkori térképek, irodalom, levéltári kutatások alapján, de főleg a helyszíni bejáratások alkalmával az ott lakó idős emberektől szereztem igen sok és értékes adatot.

Szerencsés időben végeztem az adatgyűjtéseket, ugyanis:

1. Akkor az 1912—1930-as években még tudtam beszélni sok olyan idős emberrel, akik már a Tisza és a belvízszabályozás előtt is éltek, ismerték az akkori állapotokat, emlékeztek még apjuktól, nagyapjuktól hallott régi dolgokra, történetekre. Mint a legtöbb vásárhelyi, jó megfigyelők, jó memóriájú emberek voltak, akik készségesen adtak felvilágosítást, sőt a helyszínen pontosan megmutatták a hajdani ereknek, mocsaraknak akkor már alig kivehető helyét, medervonulatát, az akkor is már erősen leszántott, de régen — mikor még a határ nagy része „vízország” volt — jelentős és létfontosságú terepemelkedéseket, és a múltban hozzájuk fűződő eseményeket, s az akkori életet elmondták.

2. Midőn én a határbejáratásokat tervszerűen végeztem és megfigyeléseimet feljegyeztem, még nem volt nagyüzemi gazdálkodás, traktor még nemigen dolgozott a határban, nem végezte a dombokat leszántó, régi medreket betöltő, nivelláló munkáját.

3. Az 1929—1934-ig terjedő időben a Légügyi Hivatal által tudományos kutatási célra nagyon előzékenyen rendelkezésemre bocsátott repülőgépekkel szinte percek alatt be tudtam repülni és látni az egész kutatási területemet és főleg alkalmas időszakban : őszi szántás, tavaszi szántás, hóolvadás és belvizek idején feltárult a határ nagy részének „régi” képe, a már régen kiszáradt, művelés alá fogott erek, tavak, mocsarak medre megtelt vízzel, s a földi bejárások alkalmával, ott már észre is alig vehető terepalakulásokat, a hajdani erek és tavak összefüggéseit, vonulatát is jól ki lehetett venni, sőt friss mélyszántások után a török hódoltság alatt elpusztult községek helyére és nyomaira is lehet bizonyos jelekből következtetni, amit a helyszíni ásatások is bizonyítanak.

4. Igen szerencsés voltam, hogy a budapesti egyetemi szolgálatom alatt a Szent- királyi utcában volt gr. Károlyi családi akkor még „titkos” levéltárban több alkalommal hozzájutottam baráti összeköttetés révén a vásárhelyi uradalom külön kezelt irataihoz, térképeihez, számadásokhoz és levelezésekhez, melyek tudomásom szerint a háborús cselekmények következtében nagyrészben elpusztultak.

5. A Körös—Tisza—Maros ármentesítő társulat igazgató-főmérnöke, Benes

11