Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
1Ö19. Kósdi-zsilip. A Kósdi-csatorna védgát alatti részén épített 5 csöves, 6 m3/sec áteresztő képességű fekvó'zsilip (Benes Gyula). 1020. Kósdi-zsilipes-híd. A Kósdi-csatornának a Porgányérí-csatorna torkolatánál levő zsilipes hídja, mellyel szabályozzák a víz levezetését és a Nagyfai-holtkanyar feltöltését a Tiszából (Benes Gyula). 1021. Kossuth tér. A belváros szépen kiképezett tere. A Városháza, Ó-gimnázium, O-templom, Nagytakarék és Fekete Sas szálloda veszi körül és néhány magánépület. A következő utcák indulnak ki belőle: É felé a Hódi Pál, Szentesi, Ny felé a Zrínyi, D felé a Szegedi és Szőnyi, K felé a Csengettyű és Andrássy utcák. Az 1920-as évekig ezen a téren tartották a „nagy” piacot. Utána parkírozták. Közepén áll a Kossuth szobor (Kallós Ede műve), a városháza előtt a Hősök lovasszobra (Pásztor János műve) és két díszkút, az egyik a tér keleti részén a Bakay-ház előtt az 1878-ban Zsigmondy Béla által megkezdett és 1880-ban befejezett első vásárhelyi ártézi kút, mészkőoszlopos medencével (1. Piaci kút) és a tér Ny-i szélén a Zrínyi utca kezdete és a „Fekete Sas” közti „Kantás leány” (Pásztor János műve) ártézi kút. A tér az I. és IV. kerületbe tartozik, azelőtt pedig az I. II. és III. tizedbe. [13]. 1022. Koszorú-halom (I.). A Batidai-sík közelében Szikáncs K-i szélén a Korsóshalomtól K-re a makói vasútvonal mentén emelkedő, ma már jelentéktelen halom m1023. Koszorú-halom (II.). A Lúdas-ér partjától a jelenlegi vásárhelyi határig húzódó, kb. É-D irányú magasabb terület legkiemelkedőbb pontja: O 90 m. A Lúdas- ér medréből hidroeolikus úton keletkezett. Most a mindszenti határba tartozik [7], 1024. Kotac-halom. A város Ny-i határában régen a Solti-lapos (1. ott) és a Nagyrét vizes laposából a Tére-érnek egy D felé néző kanyarulatában inkább földhát- szerűen emelkedett ki. Mai magassága: U 80 m, □ 81,5 m. Ezen települt a középkorban elpusztult Kotacháza falu. [38/1. 15, II. 378], Az ottani idős emberek az egész hátságot, még a környékét is „Kotasz”-nak hívják és általában úgy mondják: „ki- mögyünk Kotadzba!”. Nevezik még Det-halomnak is (1. ott) [7], 1025. * Kotacháza. Középkori község, 1408-ban említi a Solti Dávidnak szóló adománylevél, Kochwthaza-nak írva. Szakállszárítótói D-re a Kotac-halmán és környékén települt, s az 1590-es években pusztult el [14. 38/11. 378], 1026. Kotac-part. A Tisza és a belvízszabályozás előtt áradások idején a Kotasz- halom vízmentes maradt, ezért abban az időben fontos szerepe volt mezőgazdasági szempontból, az ősidőkben pedig az emberi megtelepedés lehetősége miatt. A vízszabályozás után az egész terület intenzív mezőgazdasági művelés alá került, s így a magasabb halmot már nagyon leszántották, s ma már az egész terepemelkedést Kotasz-partxmk vagy Kotac-földnek nevezik. [7], A partos részeken őskori Körös kultúrából származó és germán leletekre bukkantak [2/108, 177], 1027. Kotaszi-csatorna. Rövid csatorna. A Kotac vagy Kotac-föld régen mocsaras, ma már mezőgazdaságilag művelt terület káros belvizeit vezeti le a Soltko- páncsi-mellékágba, mely a Soltkopüncsi- és a Keselyes-csatornákát köti össze [12]. 1028. Kóti-barmakút. A Kápolna-dűlő Ny-i részén Pósa-halomtól Ny felé, a Kakas- szék-ér Ny-i partján jelzi az 1774. évi uradalmi nagy térkép [10]. 1029. * Kúti István utcája. Tabánban említik, de már nem lehet megállapítani, hogy melyik utcát nevezték így, vagy merre lehetett. [13], 1030. * Kovázd. Állítólag középkori község volt a Kovázdi-sík partos részén. Eddig a községre vonatkozó pontosabb adatokat nem kaptam, nem találtam. 1031. * Kovázdi-mccsár. A Kovázdi-rét legmélyebb részét, ahol sokáig „megült” a víz, nevezték így. Hajdan jó halászóhely volt. Mai terepmagassága 77,0 m □ (Benes Gyula). 110
