Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Szádéczky-Kardoss Samu: Két széljegyzet a Dél-Alföld korai történetéhez

században a Maros és az annak mintegy a folytatását képező Alsó-Tisza vidékén éltek. A tények fényében ez az elfogadhatóbb folyóazonosítás. A Maris(cus), amely a mai térképen Argesul néven szerepel,12 sokkal kevésbé jöhet számításba, hiszen aranynak nyoma sincs környékén.13 Még elfogadhatatlanabb olyan kísérlet, amely egy Marisz~ Maros néven egyáltalán soha nem szereplő (!) vizet kíván az agathür- szoszok földjének Mariszávai identifikálni.14

Ennyi az, aminek az elmondásáért tollat fogtam. A kínálkozó tanulság levonása előtt azonban néhány további megjegyzéssel ki kell kerekítenem gondolatmenetemet.

Hérodotosz egyebek mellett azt közli az agathürszoszokról, hogy szokásaik általában a trákokéhoz állnak közel.15 S ezt a megállapítást kiegészíti egy konkrét egyezés a két népről szóló híradásokban: Hérodotosz a trákokról,16 egy sor antik szerző17 az agathürszoszokról mondja el, hogy náluk társadalmi rang jele a test tetoválása. Végül egyfelől Hérodotosz a getákat a trákok közé sorolja, másfelől az i. e. 4. század végétől fogva a források éppen ott emlegetik a getákkal egy népet alkotó dákokat, ahol korábban az agathürszoszok éltek: a Maros—Alsó-Tisza táján.18 Szpargapeithész király neve tehát határozottan a steppei iráni népek családjába sorolja az agathürszoszokat, az utóbb említett körülmények viszont más népességgel rokonítanák őket. Ha megelőzőleg a tények ill. a többé-kevésbé egyértelmű forrásadatok vallomását vettem védelmembe az azokat könnyedén mellőző feltevésekkel szemben, akkor a most felvetődött kérdésre magam is csak egy hipotézishez csatlakozva válaszolhatok.

Steppei eredetű hódítók gyakran élnek uralkodó rétegként szimbiózisban alávetett etnikummal. Az sem ritka jelenség, hogy ilyenkor a szubsztrátum lélekszáma nagyobb mint a szupersztrátumé. Iskolapélda lehet erre a történelemből Bulgária esete, ahol a törökös nyelvű steppei hódítók éltek együtt általuk igazgatott szlávok- kai, míg a kisebb tömegű bolgár-törökség a szláv többséghez nem asszimilálódott nyelvileg. Ugyanilyen folyamat játszódhatott le a Maros—Alsó-Tisza vidékén a steppe felől érkezett iráni nyelvű uralkodó réteg és az általa alávetett helyi lakosság viszonylatában.

Az agathürszoszok nyelvi hovatartozásáról és országuk főfolyójának az azonosításáról itt előadott elgondolás van leginkább összhangban a rendelkezésünkre

12 Geographus Ravennas IV. 5 említi a Mariscus folyót, amelyet joggal hoznak kapcsolatba (V. Tapkova-Zaimova, V. Velkov: Fontes Latini históriáé Bulgaricae I., Serdicae 1958, 391 és térkép a kötet végén) a mai Tutrakan város antik elődjével Transmariscával; ez utóbbira lásd K. Miller, Itineraria Romana, Stuttgart 1916, 506; E. Polaschek, Transmarisca: Paulys Realencyclopädie der classischen Altertumswissenschaft. Neue Bearbeitung ... von G. Wissowa VI A 2 (Stuttgart 1937) 1171—73; V. BeSevliev, Zur Deutung der Kastellnamen in Prokops Werk „De aedificiis”, Amsterdam 1970, 124. Az Argesul Tutrakannal szemben (7><mvmarisca) ömlik a Dunába.

13 Lásd feljebb a 9. lábjegyzetet.

14 C. Reinhardt (Landeskunde von Skythien nach Herodot, Halle 1889, 38) szerint (citálja Kothe, id. h. 45) a maros szó egyszerűen csak folyót jelentett volna, s így bármilyen (?!) folyóra érthető kifejezésnek számítana. Reinhardt ezek után egyszerűen az Olt (az antik Aluta) folyót azonosítja azzal a Marisszal, amely az agathürszoszok földjén folyik keresztül.

15 Hérodotosz IV. 104 vége.

16 Hérodotosz V. 6.

17 Idetartozó főforrások: Pomponius Mela II 10; Ammianus Marcellinus XXXI 2, 14; Vergilius, Aeneis IV. 146.

18 A kezünkben lévő írott emlékek közül az újattikai komédia műfajának a mesterénél, MENANDROsznál (kb. i. e. 342—292) találkozunk legkorábban a dák népnév görögös Daosz (~ latin Davus~Dacus) formájával. A geták és dákok egyazon nép mivoltát és Maros—Tisza vidéki jelenlétét tanúsítja egyebek mellett Sztrabón VII 3, 13 és 5, 2.

7