Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Szádéczky-Kardoss Samu: Két széljegyzet a Dél-Alföld korai történetéhez

álló csekély (de annál értékesebb!) tényanyaggal és közvetlen forrásadattal;19 éppen ezért eló'nyben részesítendő a Heinz Kothe tanulmányában regisztrált sok-sok inkább kombinációkra épített másfajta teóriával szemben.

2. Szent Demeter csodáinak második könyve a Dél-Alföld avarkori lakóiról

Szent Demeter csodáinak második könyvét20 a VII. század nyolcvanas évtizedének a derekán írhatta ismeretlen nevű szerzője21, aki Thesszalonikében volt otthon és szemmel láthatóan alaposan tájékozódott városa és környéke lakóinak közeli múltjáról és jelenéről. Az ötödik fejezetben elbeszéltekről annál megbízhatóbban számolhatott be, mert ezeket a 680 körűire datálható eseményeket kortársként élte és figyelte meg. Bizonyára személyesen beszélt olyanokkal, akik Avarországba hurcolt bizánci hadifoglyok leszármazottai voltak s visszakerültek apáik földjére, a keletrómai birodalomba, ezen belül nagy számban éppen Thesszalonikébe.22

A fentiek értelmében egy feltétlenül hitelesnek tekinthető elbeszélés első fele23 az, ami a Duna—Tisza köz (és a Tisza bal part) déli részének a 610-es és 670-es évek közötti lakosságáról ad némi tájékoztatást. Az sajnos nem vehető ki világosan a szövegből, hogy észak felé meddig terjedt a Miracula Sancti Demetrii II 5 kérdéses eseményeinek a színtere. Az Apatin—Belgrád közötti Duna24 bal partjának egy kes19 Az itt kifejtett elgondolás az agathürszoszok nyelvéről, etnikai összetételéről és főfolyó- juk lokalizációjáról a következő két írás képviselte felfogáshoz áll közel: Carl Patsch, Die Völkerschaft der Agathyrsen [Beiträge zur Völkerkunde Südosteuropas I.]: Akademie der Wissenschaften Wien. Philosophisch-Historische Klasse. Anzeiger 62 (1925) 69—77; Harmatta János, Kimmerek és szkíták: Antik Tanulmányok 13 (1966) 107—116, főleg 111. Hérodotosz kortársi tanúságával szemben, miszerint az agathürszosz nép a Duna bal oldalán élt, nem érdemelhet hitelt az évezreddel későbbi Sztephanosz Büzantinosz (p. 12, 632 ed. A. Meinekius) zavaros beállítása, mintha az agathürszoszok a Haimosz vidéki trauszokkal lennének azonosak s nevüknek a keltákhoz (?) is valami köze volna.

20 A Miracula Sancti Demetrii (rövidítve MSD vagy Miracula S. Demetrii) II. könyve az itt következő tanulmány tárgyának legfőbb történeti forrása. Ezt mindenütt P. Lemerle pragrafus- számaival idézem (a Byeus-féle kiadás Acta Sanctorum Octobris IV. kötetében és Migne, Pat- rologia Graeca CXVI. tomusában használt paragrafusszámozása elavult). Az idézésben a háromjegyű arab szám akkor is a paragrafust jelöli, ha magát a paragrafusjelet nem is tüntetem fel mindig a számjegy után. — P. Lemerle mesteri parafrázisa és kommentárja az esetek kilencvenöt százalékában az én felfogásommal egyező nyelvi és tárgyi szövegértelmezést ad a történelmi háttér megrajzolásával. Ezért egyszer s mindenkorra utalok az alábbi két kötetre, ahol a szükséges magyarázatok fellelhetők: Paul Lemerle, Les plus anciens recueils des miracles de Saint Démétrius et la pénétration des Slaves dans les Balkans I.: Le texte. II.: Commentaire, Paris 1979, 1981. E munkát az alábbiakban „Lemerle” rövidítéssel citálom. — Hogy a MSD II hatodik fejezete ugyanattól a szerzőtől való-e, mint az előző caputok, ez a kérdés a mi fejtegetéseink szempontjából nézve közömbös. Ahhoz viszont nem fér kétség, hogy az öt első fejezet egyazon auctor műve.

21 Lemerle II 83—84, 146, 161, vö. I 167—168.

22 MSD II 5, 288 szerint (vö. Lemerle II 147) az Avarországban élő hadifogolyutódok egy része Thesszalonikébe vagy legalábbis annak vidékére vágyott vissza mint igazi hazájába. így biztosan pontatlan foglamazásról van szó akkor, amidőn a szerző a Kubertől távozó s így ténylegesen a birodalmi igazgatás alá visszahelyezkedő provinciális leszármazottak esetében csak Konstantinápolyba való elszállításukat említi (MSD II 5, 290), holott egy részük ősei hazáját nyilvánvalóan éppen Szent Demeter városában vagy legalábbis annak a környékén találta meg.

23 Az egész elbeszélés MSD II 5, 283—306; ebből a 284—288 paragrafusok eseményeinek a színtere a Dél-Alföld Avarországban, míg a következő részben csak retrospektív utalások találhatók az avar földön történtekre.

24 Pannónia Secunda (vagy másik nevén Sirmiensis) határa a Barbaricum felé az a Duna- szakasz volt, amely a Száva-torkolatnál végződött délkeleten és Mursa (Eszék) territóriumával zárult északnyugaton. Az utóbbi civitáshoz egy csekélyke Dráva bal parti terület is tartozott. Lásd Mócsy A., Pannónia a késői császárkorban, Budapest 1974, 100, 104.

8