Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Petrovics István: A szegedi vár korai történetéhez

összekapcsolódását vallja. 110 Bár a két szerepkör összetartozására vonatkozó első' konkrét adat a 14. század közepe tájáról, pontosabban 1337-ből származik,111 s kézzelfoghatóan mindössze hat oklevél bizonyítja csupán a két tisztség egyértelmű egyértelmű összekapcsolódását,112 figyelembe véve a történeti kutatás legújabb eredményeit is,113 nemigen lehet kétségünk abban a vonatkozásban, hogy az Anjou- és Zsigmond korban Csongrád megye ispáni funkciója együttjárt a szegedi várnagyság- gal. Számos esetben azonban magát az erősséget ténylegesen nem az ispán, hanem az általa kinevezett várnagy — helyesebben vicecastellanus — igazgatta, akit az oklevelek hol várnagynak, hol pedig alvárnagynak neveztek.

Fejtegetésünket a következőkkel zárhatjuk: vizsgálódásaink rámutattak arra, hogy a szegedi vár középkori históriájával kapcsolatba hozható írott emlékek számos olyan információt őriztek meg, amelyet a kutatás mindeddig nem hasznosított kellőképpen. Ezek felhasználásával, valamint az 1242—1320 közötti királyi várépítés statisztikai adatainak a vizsgálatokba történt bevonásával sikerült a szegedi vár keletkezését a korábbiaknál szűkebb időhatárok közé helyezni. Kutatásaink megerősítették azt a régibb keletű feltételezést is, hogy a szegedi erősség királyi vár volt, s rámutattak arra, hogy a castrum a 15. század első harmadáig az uralkodók hü embereinek fennhatósága alá tartozott. A vár a vizsgált időszak legnagyobb részében a király, illetőleg az uralkodó kipróbált híveinek kezén volt; időnként az erdélyi vajdák gyakoroltak felügyeletet felette, néha pedig eladományozták, illetve elzálogosították. Az okleveles anyag terminológiája pedig arra utal — tudniillik valamennyi forrás castrum, s nem castellum névvel illette —, hogy Szeged erőssége az erődített helyeknek ahhoz a legnagyobb számmal képviselt csoportjához tartozott, amelyek elsődlegesen politikai és katonai feladatokat láttak el, vagyis eszközei voltak a politikai hatalom gyakorlásának, s emellett jelentős szerepet töltöttek be az ország védelmében. Forrásaink arról is tájékoztatnak, hogy a vár az általunk vizsgált időszakban még nem látott el kiemelkedő fontosságú katonai feladatokat. Jelentősége az ország védelmi hálózatában csak később, a török veszély fokozódásával domborodott ki. Végezetül hangot adunk annak a reményünknek, hogy a vár korai történetéről fentebb megrajzolt képet az általunk vizsgált periódust követő korszakok jelenleg még feltáratlan adatainak retrospektív felhasználása, valamint a későbbi régészeti kutatássok eredményei több vonatkozásban árnyaltabbá, teljesebbé teszik.

110 Zsilinszky Mihály: Csongrád megye főispánjai. Tekintettel a vármegyei rendszer fejlődésére. Századok 1891. 642.

111 Dl. 30 008; Dl. 30 011.

112 1337. Bátori Bereck fia Miklós: Dl. 30 008., Dl. 30 011.; 1348. Sándor fia János: Károlyi oki. 1. 175—176., DE II. 303.; 1359. Hédervári Miklós fia Miklós: AO VII. 534 -538.; 1371. Máté mester: Dl. 91 784.

113 Engel: A honor 1—6.

66