Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Vass Előd: A szegedi náhije 1553–1554. évi török adóösszeírása
FASS ELŐD A SZEGEDI NÁHIJE 1553—1554. ÉVI TÖRÖK ADÓÖSSZEÍRÁSA Tanulmányunkban olyan török adóösszeírás egy részletét dolgozzuk fel és közöljük, amely Szeged város és környéke történetére különös jelentőséggel rendelkezik. A török kézirat a szegedi szandzsák mohamedán időszámítás szerinti 961. évét (1553. dec. 7—1554 .nov. 26) jelöli meg címében a lejegyzés időpontjának. Szeged történetére végzetes következményekkel járó 1552 márciusi események, amelyeket „szegedi veszedelem” néven ismerünk, tehát közvetlenül a török adóösszeírás előtt zajlottak le. Különös jelentőségét a lezajló események nyomában történt első összeírás „számadó jellegénél” fogva őrzi. Ezért ebben a tanulmányunkban ezt a „számadó jelleget” vesszük differenciáltabb vizsgálat alá, hogy Szeged és környéke 1552 utáni települési viszonyairól részletesebb adatokat nyerhessünk. Az 1553—1554. évi török adóösszeírás tulajdonképpen fejadó összeírásról készült jegyzék (defter-i dzsizje), amely címében megjelölt tartalma szerint: „a szegedi tartományban élő hitetlenek fejadójának jegyzékét” őrzi.1 Az összeírás ilyen módon minden fejadófizetésre kötelezett adófizető névjegyzékét tartalmazza. A fejadó, más néven harács, vagy forint adó, esetleg császár adója, az Oszmán Birodalom belső területein, mint pl. az Égéi tengerben fekvő Limnosz szigetén az 1489—1519 közötti rendelkezések szerint az adófizetők gazdasági státuszuk bázisa szerint három jövedelmi kategóriában került kivetésre. A három jövedelmi kategória; 1. a magas (alalar), akik 1000 akcsénál magasabb vagyonnal rendelkeztek; 2. az átlagos (mutavassit ülhal), akik 600 akcsénál magasabb vagyonnal rendelkeztek; 3. a szegények (edna-i hal), akik 400 akcsénál nagyobb vagyonnal rendelkeztek.2 A szegedi szandzsák 1548. évi részletes adóösszeírása elé bemásolt törvénykönyv (kanunname), mintegy instrukcióként is használatos volt. Ez kimondta, hogy az bizonyul a fejadó fizetőjének, aki házából, szőlőjéből, szántóföldjéből, marháiból és a házában levő holmiból és a hordóiban levő borból számítva összesen legalább 300 akcse vagyonnal rendelkezik.3 Ez a jövedelmi kategória tehát kisebb a fenti példányban említett Limnosz szigeti adó legalacsonyabb összegénél is. A fejadót az iszlám vallásjogi előírása 1 A felhasznált forrás kézirata: Wien, National. Bibliothek, Türk. Hass. Mxt. 603 jelzeten található meg; Kivonatosan idézte Velics Antal—Kämmerer Ernő, A magyarországi török kincstári defterek, II. kötet, 144—145 1., Mikrofilmje az OL. Mikrofilmtár 1245. számú dobozában található, s fordításunkhoz innen használtuk fel. 2 Lowry, Heath, W., A Corpus of extant Kanunnames for the Island of Limnos as contained in the Tapu — Tahrir — Defter Collection of the Basbakanlik Archives = Osmanli Arastir- malar, Istanbul 1980. I., pp. 41—60. 3 A szegedi szandzsák 1548. évi összeírása elé bemásolt kanunname teljes szövegét közölte: Vass Előd, A szegedi és csongrádi náhije 1548. évi török adóösszeírása = Tanulmányok Csong- rád megye történetéből 3., Szeged 1979, 34—36 1. 67
