Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Petrovics István: A szegedi vár korai történetéhez

Mindezet figyelembe véve az 1295 és 1303 között keletkezett oklevélben szereplő Márton comest sem várnagynak, sem pedig patrícius polgárnak nem tekinthetjük. Véleményünk szerint Márton egy Szegeden élő úr lehetett. Ugyanakkor azonban nem zárkózhatunk el az elől a feltevés elől sem, hogy az említett Márton töltötte be ebben az időszakban a szegedi sókamara ispáni tisztét, s comes elnevezése innen kapta eredetét.

Amennyiben fenti nézetünk megállja a helyét, a fennmaradt írott forrásokban szereplő első szegedi várnagy az a Dénes fia Pál mester volt, aki Károly Róbert oldalán harcolt és Csák Máténak a Nógrád megyei Buják királyi vár megvívására küldött seregét szétverte.52 Még 1321-ben is ő viselte a szegedi — és emellett az óbudai — várnagyi tisztet. Ebben a minőségében bízta meg őt Károly Róbert, hogy felügyeljen hívének, a kun Kondam ispánnak a Csanád megyei Béb és Halászmorotva nevű birtokain megtelepülni szándékozó népekre, mivel a király hozzájárult ahhoz, hogy Kondam ispán lakosokkal népesítse be az említett birtokokat.53

A 14. század húszas évtizedének második feléből származó oklevelek arról tanúskodnak, hogy a vár élén a castellanus mellett az alvárnagy is feltűnt. Ezt a posztot valószínűleg 1328-ban az az István töltötte be, aki a szegedi felső vásáron több széplaki jobbágyot elfogott, mivel azok vonakodtak beszállítani a szegedi vár szénáját.54 Az 1329-ben vicecastellanusként felbukkanó személyről midössze annyit tudunk, hogy Szécsényi Tamás erdélyi vajda embere volt, s apját Leonárdnak hívták. Mindenesetre tekintélyes ember lehetett, mert 1329-ben Nagymartom Pál országbíró mellett bírótársként szerepelt egy Temes megyei birtok peres ügyében.55 Az 1329. évi oklevél kapcsán korábban már utaltunk arra, hogy a várnagyságot ebben az időben Szécsényi Tamás viselhette. Ugyancsak az 1329. évhez kapcsolódik Karácsonyi Jánosnak egy állítása, mely szerint a szegedi várnagyságot ebben az évben a Balassa családbeli Donch mester viselhette.56 Karácsonyi állítását arra alapozhatta, hogy a ferencesek 1329. évi szegedi közgyűlését megörökítő forrásban valóban szerepel egy Dons nevű személy,57 akit ő Donch zólyomi ispánnal azonosított. Karácsonyi szerint Donch a közgyűlés költségeire nagyobb összeget adományozott, s ő volt a gyűlésen résztvevők gazdája is.58 Mivel Karácsonyi munkájában ezzel kapcsolatosan nem adott pontos forrásmegjelölést illetve bővebb magyarázatot, s ezt az adatot más kútfők sem ismerik, Donch szegedi várnagyságáról vallott nézetét nem tarthatjuk elfogadhatónak.

1337-ben Bátori Bereck fia Miklós állt a szegedi vár élén.59 Bereck fiai karrierjüket 1316-ban alapozták meg azzal, hogy Kopasz nádor lázadása idején az őket ért támadások ellenére is megmaradtak Károly Róbert oldalán. Hűségük vagyonhoz és különféle méltóságokhoz segítette őket. A család tagjai közül II. András egyházi

52 Győri tört. rég. fűz. III. 365—366.

53 Gyárfás István: A jász-kunok története. III. Szolnok 1883. 508—509. Erre 1. még: Györffy György: A kunok feudalizálódása. Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyar- országon a 14. században. Szerk.: Székely György. Bp. 1953. 269. Dénes fia Pál mestert Reizner János a Dorozsma nemzetséghez tartozónak vélte (Reizner: Szeged I. 49). Reiznernek ezt az állítását azonban sem a források, sem Karácsonyi Jánosnak a magyar nemzetségekről írt munkája nem támogatják. (Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. 1 - III. Bp. 1900—1901. (továbbiakban: Karácsonyi: Magyar nemzetségek) I. 414—424.

64 Petrovics: Oklevelek 62.

55 Df 266 365.

56 Karácsonyi János: Szent Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig. II. Bp. 1924. (továbbiakban: Karácsonyi: Szent Ferencz II.) 35. Ezta — véleményünk szerint téves — adatot Nagy Zoltán is átvette (Nagy: i. m. 44.).

57 Borovszky Samu: A ferencziek történetéhez. Történelmi Tár 1895. 754.

58 Karácsonyi: Szent Ferencz II. 35.

59 Dl 30 008.; Dl 30 011.

60