Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Petrovics István: A szegedi vár korai történetéhez

vonalon futott be fényes pályát, II. János szatmári és aradi ispán lett, míg Miklós 1337-ben a csongrádi ispánságot és a szegedi várnagyságot viselte.60

Egy évtizeddel később Sándor fia Jánost említik szegedi várnagyként a források. Az Ákos nembeli Cselénfi ág tulajdonképpen neki köszönhette felemelkedését.61 Sándor fia János azzal szerzett elévülhetetlen érdemeket magának, hogy Szécsényi Konia királyi étekfogó mester helyetteseként ártalmatlanná tette az 1330. április 17-én a visegrádi palotában a királyi család életére törő Záh Feliciánt.62 Ezért a tettéért Károly Róbert hálából neki adományozta Záh Felicián csaknem valamennyi Nógrád és Gömör megyei birtokát.63 Sándor fia János nemcsak Károly Róbertnek volt kedvelt híve, hanem I. Lajosnak is. Az ő uralkodása alatt kapta meg előbb a gömöri, majd később a csongrádi ispánságot és ezzel együtt a szegedi várnagyságot.64 Nagy Lajos egy 1348. évi oklevelében Vásári Miklós nyitrai püspökkel együtt titkos tanácsosának nevezte Sándor fia Jánost. Kettőjüknek adott teljes felhatalmazást, hogy követeiként Velencében Dandolo herceggel békét és szövetséget kössenek.65 1348 nyarán sikerült is tető alá hozniuk egy nyolc évre szóló fegyverszüneti egyezményt. A szerződésnek nagy jelentősége volt, hiszen Velence azt vállalta ebben, hogy szárazon és vízen szabad átkelést biztosít a Nápolyba induló és onnan érkező magyar csapatok számára.66 Sajnálatos módon arra nézve nincs pontos adatunk, hogy Sándor fia János, az Anjou-kor e jelentős figurája, meddig töltötte be a szegedi várnagyi tisztet.

Az 1358-ban felbukkanó szegedi castellanusról, Némethnek mondott Jánosról mindössze annyit árul el a forrásanyag, hogy királyi emberként részt vett a magtalanul elhunyt Jánoki Miklós egyik birtokával kapcsolatos határjáráson, s a határvita elrendezésében.67

Egy év eltelte után Elédervári Miklós fia Miklós szerepel szegedi várnagyként és csongrádi ispánként egy, a váradi káptalan által kiadott privilegiális levélben. A diploma elmondja, hogy Hédervári Miklós fia Miklós királyi kiküldöttként járt el a Szöllős város és az ardai nemesek közti határvitában.68 1360-ban ugyancsak ő látta el a szegedi várnagyi és a csongrádi ispáni tisztet. Ebből az évből alvárnagyát is ismerjük, akinek nevét a Csongrád megyei tisztikar egy kiadványa őrizte meg. Az oklevél szerint Kemény fia Jakab Csongrád megyében Hédervári Miklós fia Miklós alispánja és szegedi várnagy volt.69 Mivel az alispáni és a várnagyi funkciók összekapcsolódására a korábbi gyakorlattól eltérően csak ez az egyetlen egy adat szerepel a Szegeddel kapcsolatos írott forrásokban, és Engel Pál kutatásai alapján azt is tudjuk, hogy a várnagyság legtöbbször a megyés ispáni tisztséghez kapcsolódott, úgy véljük, Kemény fia Jakab valójában Hédervári Miklós fia Miklós alispánja és egyben vice60 Karácsonyi János: Magyar nemzetségek II. 24—27.

61 Uo. I. 101.

62 CD VIII/3. 417—418.; Hóman—Szekfü: i. m. 71.

63 A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára. I. Oklevelek 1253—1413. Sajtó alá rendezi Géresi Kálmán. Bp. 1882. (továbbiakban: Károlyi oki. I.) 77—79., 117—121.

64 Zala vármegye története. Oklevéltár. I. Szerk. Nagy Imre, Véghely Dezső és Nagy Gyula. Bp. 1886. 444.; Károlyi oki. 1. 175. Karácsonyi János a magyar nemzetségekről írt munkájában nógrádi ispánként is említi (Karácsonyi: Magyar nemzetségek I. 101.), de az általa megadott oklevelekben nem szerepel Sándor fia Jánosnak ez a tisztsége.

65 Magyar diplomacziai emlékek az Anjou-korból. II. Szerk. Wenzel Gusztáv. Bp. 1875. (továbbiakban: DE II.) 303.

66 Hóman—Szekfű: i. m. 196.

67 Anjou-kori okmánytár. I—VII. Szerk.: Nagy Imre, Tasnádi Nagy Gyula. Bp. 1878— 1920. (továbbiakban: AO) VII. 231.

68 Uo. 535.

69 Dl. 91 560.

61