Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Varsányi Péter István: Részletek Hetvényi István 1848-as honvéd emlékirataiból

csárdába, s egy ideig borozgattunk és beszélgettünk. Azután ismét beeveztünk a tó közepébe, s egy kis nádba elbúva lefeküdtünk az üléspadok alá, s aludtunk hajnalig. Ekkor megkezdtük a vadászatot, de megint csak néhány szalonkát lőttünk. A récék és szárcsák mind lőtávolságon túl úszkáltak tőlünk.

Tehát ezen vadászatról volt előttem ismeretes a hámszárítói csárda, mely nevét onnét vette, miszerint a rossz és sáros utakban a lovak elfáradtak, s a hámok egészen besározódtak, ami végett az utasok itt rendesen megállották pihenni, s a lovakat bekötötték az istállóba, mondván: „Szárítsuk meg a hámot”.

Innét folytatván utunkat eljutottunk estig Szegedre, ahol a vár kaszamatáiba lettünk beszállásolva.

Ezen vár külseje szinte már 1843 óta ismeretes volt előttem, és emlékezetes különösen arról, hogy ebben politikai vétségek miatti olasz államfoglyok voltak, akik különféle szép házi iparcikkeket készítettek, úgymint: nadrágtartókat, kötött harisnyákat, lószőrből és gyöngyből kötött gyűrűket, csontból különféle szép faragványo- kat, fogpiszkálókat sat. Életenként kétszer be lehetett menni a várba, amidőn az olaszok erős katonai őrizet mellett ki voltak rakodva árucikkeikkel, s azokat asztalokon úgy mint Budapesten a bázárokban árulták. A jövő-menő népnek ilyképpen kínál- gatták árucikkeiket: „Si! Si! Vedd meg Jezsus. Vedd meg Kristus! Vedd meg gyűrű”. S ha kérdezte az ember a tárgyaknak az árát, többnyire ezen választ kapta: „Egy husas (huszas) fél husas”. Voltak azonban néhány krajcárt érő tárgyak is. Úgymint: gyűrűk, fogpiszkálók, s több efélék. És csaknem mindenre 1-ső Napoleon képe volt faragva. 1848-ban ezen szegény olaszok elbocsáttattak...12

A szegedi vár jelenleg már nem létez. Ez egy kisszerű, de igen régi vár volt a Tisza partján köröskörül bástyákkal kerítve. Úgy látszik, a magyarok idejövetelekor már megvolt.13 14 1848 és 49-ben itt volt a térparancsnoksági hivatal, és azon osztrák katonák, akik 1848-ban velünk harcoltak a rácok ellen, de amint meghallották, hogy Windischgrätz betört az országba, a hadi szolgálatnak ellene szegültek, s a magyar alkotmányra az esküt letenni vonakodtak. Ezek itt töltények készítésével foglalkoztak, szabadon jártak, s nem voltak foglyok.

Másnap be lettem osztva Semsey kapitány lovas ütegjéhez, s Szeged városának legalsó részén a Tisza partján lettem beszállásolva.

A Tisza parton végig több ágyútelepek voltak a város védelmére, mert a Tisza túlsó oldalán Szőregnél már rácok és azoknak sáncai voltak.11

12 Kossuth Lajos 1848. október 5-én látogatta meg az olasz foglyokat (deportati-precipitati) E szerencsétlenek áthelyezését Szeged városa már oly sokszor kérte (pl. az 1839—40-ik évi or szággyűlésen is napirenden szerepelt, s 1848 nyarán többször is foglalkoztatta a szegedi közgyűlést). E foglyok száma kb. 500-ra tehető, s fogvatartásuk már 10—15 évet tett ki. Fogságukban valóban ipar- és díszműcikkek készítésével foglalkoztak, amit a szegediek igen kedveltek. Kossuth látogatása alkalmával e foglyokat szabadoknak nyilvánította. „Leírhatlan tomboló öröm és sírás tört ki a szerencsétleneken, kik már a szabadulás reményét is elvesztették... Kossuth intézkedésére azután oct. 9-én gőzhajón Szolnokra, s onnan Pestre vitettek”. Vö. Reizner Jűnos: A régi Szeged I. A negyvenes évek és a forradalom napjai Szegeden. Szeged, 1884. 175.—176. old.

13 A téglából épült szegedi várat IV. Béla rendeletére építették a XIII. században. Ennek helyén a korábbi századokban valóban állt egy földvár. A később megerősített, de katonai jelentőségét mindinkább elvesztő várat a XVIII. század végén büntetőintézetté alakították. 1880-ban kezdték meg a vár lebontását.

14 Szeged, illetve a körülötte levő falvak elleni szerb támadás 1848. febr. 9-én kezdődött Ezen a napon Lazar Zuban szervianus különítményével a magyar haderőket (a 8. honvédzászlóalj egy százada, a szegedi nemzetőrök 5. százada, 160 hódmezővásárhelyi lovas nemzetőr) kiszorította Szőregről. Febr. 11-én elesett Újszeged is. A befagyott Tiszán Alsóvárosnál megkísérelték az átkelést is, de a Wasa gyalogosok visszaverték őket, sőt az ellentámadás során sikerült a szer- beket Szőregig visszaszorítani.

207