Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Varsányi Péter István: Részletek Hetvényi István 1848-as honvéd emlékirataiból

Néhány nap múlva innét be lettem kvártélyozva a városba. Itt az ágyúink a piacon a vár és városháza közötti térségen voltak felállítva. Idejártunk minden nap gyakorlatra.

Egy vasárnapi reggelen, mindjárt Vásárhelyrőli megjövetelem után, ültem a vár melletti sétatéren egy pádon, midőn Sebő Imre tüzér társam jött hozzám, akit jelenlétem igen meglepett. Éppen tegnap beszéltek rólam — mondá — hogy eddig már valószínűleg meghaltam.

Amint már fentebb írtam, a vár és a városház közötti térségen voltak ágyúink felállítva. Ide jártunk naponkint délelőtt gyakorolni magunkat az ágyú kezelésében gyalog, délutánokon pedig kimentünk Szőreg elé lóval gyakorolni. Itt a sétatér mellett többször kivégzések is voltak, amidőn az ágyúk mellé mindég ki kellett rukkolnunk. Az ellenségtől elfogott kémek voltak, akiket itt agyonlőttek; mert háború idején a kémekkel nagyon kurtán bánnak.

Itt történt egyszer a többek közt, hogy két kém lett kivégezve, akik közül egyik vásáros legény volt. Ez kevésbé volt bűnös, mint a másik, ugyanezért ezzel csak a halál félelmét akarták kiállatni, amire nézve az ítéleti parancs így szólt: „Ki kell térbetel - tetni a másikkal, szemét be kell kötni, de lőni reá nem kell!”. Úgy is történt. Erre nem is céloztak, hanem csak a társára; de amint arra a lövések eldördültek, ez is elesett, s anélkül, hogy őt puskagolyó érte volna, szörnyet halt.

A sétatéren a bástya oldalához építve volt egy kis vendéglő, ahol jól lehetett étkezni. Volt itt egy nagyobb terem is, ahol 1849-ben télen is színielőadások tartattak. Egy előadáson én is bent voltam. „A két honvéd” című vígjátékot adták. Átellenben volt egy korcsma az arany golyóhoz címezve. A falból kiálló és messze kigörbülő vason lógott egy aranyozott golyó. Négy és öt évvel azelőtt, mikor még mint deák a vakátzió alatt hajónkkal Szegeden voltam, ide szoktak hajóslegényeink járni; a korcsmárosnét úgy hívták: a „Léni asszony”. Ide, mint régi ismerősökhöz többször elmentem.

Szegeden Vásárhelyről való visszajövetelem után legelőször a város legalsó részén, a Tisza mellett voltam beszállásolva. Körülbelül egy hét múlva innét a belvárosba szállásoltak be egy gyapjú és irha bőr kereskedő zsidóhoz. Talán egy hét múlva innét egy másik irhás zsidóhoz kerültem, ahonnan pedig egy Hoífmann nevű gabonakereskedő zsidóhoz. Itt igen jó helyem volt. Innét ismét a Palánk nevű városrészbe15 16 * szállásoltak. Itt töltöttük az 1849-ik évi húsvéti ünnepeket is. Itt házigazdám megvendégelt nagypénteken lenmagolajos túrós mácsikkal. Nem volt jó.

Amint a tél elmúlt, megkezdtük a támadást a ráczok ellen legelőször Szőregnél,18 nem igen távol Szegedtől a Tisza baloldalán Bánát félen. Szeged a Tisza jobb partján fekszik. Húsvét ünnepei után rakták be a Tiszán a hajóhidat, s ezen mentünk át Szőreg támadására a húsvét ünnepek után körülbelül egy hét alatt.

Úgy emlékszem, húsvét után való vasárnapon délelőtt mentünk ki Szőreg elé gyakorlatra, de olyan közel mentünk a ráczok földsáncaikhoz, hogy azok ránk lőttek, mi meg azokra. Ezt csak azért tettük, hogy megtudjuk, hány álgyúik vannak. Néhány lövés után visszavonultunk, s bementünk ismét a városba régi helyünkre.

15 A régi Szeged egyik városrésze, a mai Oskola, Somogyi Béla utca, s a Dóm tér környéke. Nevét e városrészt védő, s a XV. században épített palánkról kapta.

16 Az 1849. március 15-én Szegedre érkező Perczel Mór tábornok azonnal megkezdte az

előkészületet a támadásra. Cél: a Délvidék felszabadítása, Pétervárad felmentése. Március 22-én

a Szőreg és Újszentiván között elsáncolt 4—5000 főnyi szerb tábor ellen indultak, március 26-án a Gyálán (Dala) visszamaradt ellenséget támadták meg. A szerbek Török-Kanizsára vonultak vissza. Vö. Reizner i. m. 219—220. old.; ill. Olchváry Ö.: A magyar függetlenségi harc 1848—1849-ben a délvidéken.

208