Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Eperjessy Géza: A kézművesipar Szegeden az 1848 előtti évtizedekben

Kamara, ill. a Helytartótanács tudtával és hozzájárulásával. A magisztrátus a választott községgel egyetértésben 1838-ban javasolta a Helytartótanácsnak a részükre kijelölt hely bővítését, mivel a „zsidóságnak száma oly igen megnevelkedett (!), hogy a részekre kijelölt eddig lakhatási kör” ... többé nem elegendő'.120 Azt, hogy a zsidók boltot nyithassanak, a helybeli német és rác kereskedők igyekeztek mindenképpen megakadályozni. De azt kezdettől fogva lehetővé teszik, hogy terménykereskedelemmel foglalkozzanak, ezáltal — akaratlanul is -— a legjövedelmezőbb kereskedelmi ágat nyitották meg előttük.120''3

A konkurrenciát a „bennszülött” polgárság leplezetlen nyíltsággal igyekszik letörni: Egy helybeli kereskedő 1816-ban pl. a következő folyamodványt nyújtotta be a városhoz: ... „új kereskedésem most nyilván, ... a vásárok alkalmatosságával egy sátor helyre szükségem volna, ... helybeli lakos és polgár volnék (kiemelés tőlem), méltóztasson egy vidéki zsidónak sátorhelyét nékem általengedni”.121

A kenyérharcot mindkét oldalon rendkívül komolyan vették, és nagyon éles hangot használtak. 1832-ben a szabó céh pl. az „igen elszaporodott s hallhatatlan szabadsággal bíró zsidó szabóknak korlátok közé való” szorítását szorgalmazta. A céh a zsidókat kontároknak nevezi, akik ráadásul még legényeket is tartanak. Ezzel a céhbeliek jogait súlyos sérelem éri: „a zsidók mint csak türedelmezettek a keresztény hazafiaknál nagyobb jussal nem bírhatnak ... — írják —, ha egy keresztény embernek meg nem engedtetik privilégiumunk ellenébe(n) a mesterség üzés, egy ravasz zsidónak pedig szinte úgy, ... a hazafi lakosokat, kik javaikat s életöket készek eöfelségért (!) feláldozni, minden jött ment, türedelmezett zsidó ne nyomorgassa, ... látván a zsidók mindenfelőlről való pártfogásukat, ... a természettől beléjök öntetett s minden felvigyázást kijátszó csalfálkodásaiknál fogva egész erejükből iparkodnak, hogy a velük egy életmódot gyakorló keresztény hazafiakat ... semmivé tegyék” (!).

(levéltáros) kimutatást csinált a tulajdonukban lévő házakról. Eszerint pl. 1795-ben Wodianer Fülöp a Palánkban, a nagy utcán akart házat szerezni, de mivel a lakosok, a piaristák, a plébános és a választott község is tiltakozott, elutasították. Már 1798-ban szerették volna elkezdeni a zsinagóga építését, de elutasították őket: „mint eddig, bérlett házakban végezzék ájtatosságukat”. 1799-ben a tanács oly határozatot hozott, hogy „a ... házak és fundusok vételétül tiltassanak el, és a már bévett 58 zsidó famíliának (kiemelés tőlem) csak tanácsi engedelem mellett legyen szabad házat venni”. 1803-ban megengedték, hogy „...a zsidó község fundusán (kiemelés tőlem) imádkozó házat építhessenek oly feltételek alatt ..., ha e városbul ki fognak parancsoltatni, az épületet ingyen általadni tartoznak”. A helybéli plébános azonban e határozat ellen protestált, de a „nagyságos város fiskálisa ... mivel nem zsinagóga, hanem csak imádkozásra szolgáló ház építése engedtetett meg ..., reprotestál”. Uo. 1825/47/36. — Az 1830—40-es években is minden esetben szükséges volt a tanács hozzájárulása a házvételhez vagy cseréhez. Amikor pl. 1832-ben az egyik polgár engedélyt kért ahhoz, hogy házát zsidóknak adhassa el, a választott község tiltakozott ez ellen, mert e házak a „Palánkban és (a) városházához legközelebb helyeztetett... (s) a zsidóságnak kijelölt közön kívül lévén...” uo. 1833/47/33. —- Nem támogatta a város Basch Ferenc zsidó kereskedő azon kérelmét, hogy a zsidóknak kijelölt helyen kívül a saját neve alatt bírhasson házat, telket, ill. szőlőskertet, amelyet egyébként báró Sina Györgytől kapott. A város e döntését a Ht. is elfogadta uo. 1844/47/15. — A házak adásvételére ld. még Uo. 1821/46/6; 1825/47/9; 1834/47/43. stb.

120 Uo. 1839/47/4.

120/« rúzsás Lajos: A városi fejlődés a XVIII—XIX. századi Délmagyarországon. Klny a MTA Dunántúli Tudományos Intézetének értesítője — 1964—65. c. kötetéből. Bp. 1966. 29. 1. — ld. még Vincze Sándor : Szeged város gazdaságpolitikája a XVIII. század első felében. Baja, 1942. c. igen alapos disszertációját!

121 OL Ht. Cep. Civ. 1816/7/15 — Mivel erre semmilyen jogcím nem volt, a város nem vette vissza a sátorhelyet, amelyet korábban egy pesti zsidó zsidó kereskedőnektadott, e döntést — természetesen — a Helytartótanács is jóváhagyta.

193