Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Eperjessy Géza: A kézművesipar Szegeden az 1848 előtti évtizedekben

dig 2 szabadkai, 3 vásárhelyi és 6 szentesi szerint azonban azt még „jó vásári munkának” sem lehetne elfogadni, nemhogy remeknek. Csak a kecskeméti céh — a legény is idevaló születésű — nyilvánította azt az „első remekek” közé tartozónak, úgyszintén a nagykőrösiek, a váciak pedig „hiba nélkül valónak”. A céh egy 270 váltóforintról szóló kiadási jegyzéket is terjesztett a tanács elé, (ennyibe került ugyanis nekik a legénnyel való vita).88 Továbbá kérte, hogy „szülötte” földjére utasítsák vissza, mert „nemcsak nem érdemes a céhbe való vételre, hanem még tolvajság és csereberélés miatt testbeli büntetésre is méltó, sőt őtet (!) a céhünk megbecstelenitése miatt egy- átaljában bé sem veheti... (ezért) minden további műhely nélküli fuserkodástul keményen eltiltani esedezünk”. A Helytartótanács végül új remek kiadatásáról intézkedett.

Nem egy olyan remekelő volt, akinek az ügye három-négy (vagy több) évig húzódott, mint pl. Biczók Antal bognáré, aki családi okok miatt kérte a remeklés alóli fölmentést (apja beteg és 84, éves. felesége „eszelős”, 3 kisgyermeke van, maga 14 éve „legénykedik”). A céh mindezt elismerte, de véleménye szerint nem volna helyes a céhszabályoktól eltekinteni. A legény ekkor csupán a vándorlás alóli fölmentésért folyamodik, és kész a remeket a „régi mód szerént’,’ mégpedig egy paraszt kocsihoz való négy kereket és egy kocsirudat” megcsinálni. Ezzel a város is, a Helytartótanács is egyetértett.89 A legény azonban 3 év múlva panasszal fordult a tanácshoz, hogy a remekkel kapcsolatos huzavona (a gyűlés összehívása, folyamodványok íratása stb.) eddig 169 Ft 30 krajcárjába került,90 ebben az anyag ára még nincs is benne. A céh mondvacsinált kifogásokkal akadályozza a remek elfogadását. Pedig mily örömmel tértem vissza „születtem földjére” — írja naivan — ...„ez tehát a hazafi szeretet! Egy olyan ifjúnak jutalma, kinek elei sok számos esztendőktül fogva a városi terheket viselik, és kinek ősei még a török idejében (!) is e nagyságos városban nem kevéssé nyomorgattattak”. Újabb panaszában szóvá teszi, hogy költségei immáron 300 forintra rúgnak, melyet „interesre” vett föl. A céh viszont tiltakozik ez ellen, ők egy krajcárt sem kaptak. A rajziskola tanára tanúsítja, hogy ő elfogadta (rernek)- rajzát. A város támogatja céhbe fogadását, és nem javasolja újabb szakértők meghallgatását sem. Miután az ügy a „legfelsőbb helyet” is megjárta, a céhet elutasították.91

Érdemes lenne a példákat márcsak azért is szaporítani, mert nemcsak a kiszolgáltatott legények és az elzárkózó céhek közötti emberi konfliktusokat ismerhetnénk meg életszerűbben, hanem azokból az egyes mesterségek technikai színvonalára, a helyi ízlésre stb. is lehetne következtetni. Nagy József asztaloslegénynek pl. 1822 ben egy 12 személyes, kihúzós, kőrisfából készítendő politúrozott „csinos” asztalt adtak ki remeknek, azonkívül egy remekrajzot, továbbá még egy „secretair almárjomot”, ami nemcsak hogy sokba kerül, de „e városban kelendő nem is volna”.92

88 „Költségek jegyzéke, melyeket ... a céhnek okozott”: 1. Több rendbéli tnstanciázások 50 Ft, 2. a céh által tett recursus 50 Ft, 3. a munkálkodó ügyésszel ... consilium, 4. a céh nyugha- tatlanítása s többszöri összeszóllítása 50 Ft. 5. Az informatio felküldésére legalább fog kelleni 20 Ft.” Tehát a sürgölődő ügyvédek, írnokok sem voltak „önzetlenek”! A városi tanács minden különösebb állásfoglalás nélkül terjeszti föl a Flelytartótanácshoz az iratokat, megjegyezve, hogy 11 mester nem, 5 pedig jónak találta a remeket, továbbá 3 idegen város céhe és 1 budai mester tanúsítja, hogy a remek kitűnő. OL Ht. Dep. Civ. 1818/7/16.

89 Uo. 1822/46/47.

90 „Az őfelségéhez tett folyamodásokra” csak 100 Ft-ot költött.

91 Uo. 1825/47/13. _

92 Uo. 1822/46/45 és 1823/47/3. A remeket „tisztelendő, Illés Ágoston rajztanító” el nem készíthetőnek tartotta; a város pedig kérte a Helytartótanácsot, utasítsa el a céh indokolatlan követeléseit. A Helytartótanácsnak viszont az az álláspontja, hogy céhszabályok szerint a remek

185