Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Eperjessy Géza: A kézművesipar Szegeden az 1848 előtti évtizedekben
A forradalom előtt egy évvel olyan eset is előfordult, hogy a felsőbb hatóságok könnyebb remeket engedélyeztek a kérelmezőnek, de a céh azt „vonakodott” kiadni. Erre a városi hatóság jelölte ki a remeket. Annak „elkészítése után ... mesterségének szabad űzését megengedtük” — jelentette a város 1847. január 25-én a Helytartótanácsnak, amely azt tudomásul vette.* 93 Az élet azonban sokkal bonyolultabb, s a céhbeliek sokkal körmönfontabbak voltak minden szabályozásnál. Ha a kérelmező minden előbbi akadályt sikeresen el is hárított, még le kellett rónia a 25 Ft-os mestertaksát — váltócédulában, de nem ezüstben, mint ahogy például a szegedi tímárok, az asztalosok és a mészárosok is követelték,94 ami viszont újabb terhet rótt a legényekre. A fenti tények minden bizonnyal meggyőzően igazolják, a szegedi céheknek — is — a legfőbb célkitűzései: egyrészről az elegendő számú legény biztosítása, másrészről az, hogy a vidéki mesterek és kontárok kizárásával, főként pedig a legények mesterré levésének korlátozásával letörjék a konkurrenciát. A kézművesek anyagi helyzete A továbbiakban azt szeretnénk bemutatni, hogy a céhes mesterek fenti céljaikat a céhmonopólium segítségével sem tudták maradéktalanul megvalósítani. A következőkben először a legények számának alakulásával s ezzel szoros összefüggésben a mesterek anyagi viszonyaival foglalkozunk. A 166—168. oldalon található táblázatban közöltük a mesterek és a legények számát a rendelkezésünkre álló összeírások alapján. Az 1828. évi regnicolaris Az 1819. évi restaurációs összeírás szerint összeírás szerint A mesterek A legények A legények A mesterek A legények A legények száma száma százalékos száma száma százalékos aránya aránya 1058 405 38,27 1280 745 58,2 Az 1830. évi restaurációs Az 1847. évi adatok a Csongrád megyei összeírás szerint Levéltárban A mesterek A legények A legények A mesterek A legények A legények száma száma százaléka száma száma százaléka 1358 1122 82,62 1156 775 67,04 Eszerint a legények száma minden összeírásban kevesebb volt a mesterekénél, ami a szegedi ipar viszonylagos fejletlenségére utal. Városunk e tekintetben egy kategóriába tartozott olyan szabad királyi városokkal, mint pl. Pécs, Szatmárnémeti, Kőszeg stb.95 A legényeknek az 1828. évi összeírásban szereplő száma túlságosan kijelölése az illetékes céh joga, amelyben nem lenne helyes korlátozni, ilyen szekretert pedig másutt is készíttetnek a remeklőkkel. 93 Uo. 1847/47/22. 94 Uo. 1823/47/8. 95 Eperjessy, 1967, 90—92. 1.; Pécsre vonatkozóan ld.: Uő.: 1979. 266—267. 1. A többi városra vonatkozóan most is csak a készülő monográfiára utalunk, mivel a bizonyítóanyag nem fér jelen tanulmányba. Egyébként Pesten, Budán kívül nagyobb volt a legények száma a mesterekénél pl. Pozsonyban, Sopronban, Győrött stb., továbbá a Szegedhez közel elő Aradon és Újvidéken stb. 186
