Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Eperjessy Géza: A kézművesipar Szegeden az 1848 előtti évtizedekben
őrléséhez kellett érteniök, hanem a malmok készítéséhez is. A molnárok (ill. a malmok) magas számát minden bizonnyal a város határában termett nagy mennyiségű gabona tette szükségessé, a vízimalmokat pedig — ezek is túlnyomórészt a Felsővárosban voltak — természetesen a Tisza vize hajtotta. Figyelemre méltó néhány ritkább, a kulturáltabb városi életformával kapcsolatos iparág megjelenése is pl.: a kávés, a cukrász, a gyógyszerész, a szobafestő, a könyvkötő, a nyomdász mesterségé. Ugyancsak a ritkább iparágak közé sorolhatjuk a Délvidéken inkább elterjedt s török eredetűnek19 tartott paplanost, a paszománykészítőt, az orgonacsinálót, a rézművest- és rézöntőt, a reszelővágót, a cínművest, a dohánykészítőt. Kásakészítővel (piffae confector) másutt (mintegy 20 királyi város és több tucat mezőváros anyagát átvizsgálva) nem találkoztunk. Feltűnő, hogy egyik szegedi összeírás sem tartalmazza a hentes mesterséget (csupán az 1828-asban fordul elő a 29. számmal jelzett kolbászkészítő). Valószínűnek kell tartanunk, hogy a lakosok maguk végezték a disznóvágást és dolgozták föl a sertéshúst — esteleg egy-egy ebben a tevékenységben járatosabb szomszéd vagy rokon közreműködésével. A 4 rendelkezésünkre álló összeírás kb. egy évtizednyi időszakot átfogva a mesterek számát illetően nem mutat jelentős eltérést. Év Mesterek száma Legények és inasok együttes száma 1819 (rest.) 1280 1058 405 1828 (regnicolaris) 1058, ill. 1090 (csak legény) 1830 (rest.) 1358 1450 1830 (Reiznernél) 1248 1486 Feudális kori összeírások között ritkaság, hogy csupán egyetlen egy, az 1828. évi nem illeszkedik be a sorba, amely nyilván más szempontok alapján készült, mint a restaurációs összeírások. Az 1828-as összeírásban nemcsak a mesterek számánál tapasztalható „visszaesés”, még nagyobb a különbség a legények számánál. Ha viszont az 1828. évi összeírást kivesszük a sorból, az évtized elején és végén készült két restaurációs összeírás alapján mind a mesterek, mind a legények és inasok (valamint az iparágak) számánál figyelemre méltó fejlődés mutatkozik. Későbbi restaurációs összeírásokat, sajnos, nem találtunk Szegedről. Mintegy 20 iparág mestereinek, legényeinek és inasainak 1847-ben készült összesítését viszont föllelhetjük Szeged város levéltárában.20 Az alábbiakban az egyes mesterségeket ugyanazon sorszámokkal láttuk el, mint a [166—168.] oldalon található táblázatban lévőket — a könnyebb öszehasonlítás kedvéért. (Ennek megfelelően az iparágak latin nevének abc rendjében soroljuk föl most is a mesterségeket.) A két adatfölvétel között eltelt közel 20 év alatt mindössze két mesterségnél tapasztalható bizonyos stagnálás, mégpedig a lakatosoknál és a szíjgyártóknál; a késeseknél, a kalaposoknál és a takácsoknál csökkent a létszám. Az iparágak túlnyomó részében viszont nem csekély létszámgyarapodás mutatkozik. Továbbra is a csizmadia mesterség vezeti a mezőnyt. Tovább erősödött pl. a szabó és a szűcs mesterség, s az 19 Bálint S.: i. m. 40. 1. 2" Csongrád Megyei Levéltár IV. A. 1003. 1. Céhiratok. 1814—1847. — A továbbiakban: CsmL Céhiratok. — A valószínűleg a restaurációs összeírás céljára készült összesítések kisebb része keltezetlen, nagyobb részük 1847 utolsó hónapjaiban készült. 170
