Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Eperjessy Géza: A kézművesipar Szegeden az 1848 előtti évtizedekben
1847. évi kézműves létszámok Mesterség Mesterek Legények Inasok Összesen száma száma száma 1. ács 4 81 4 89 10. tímár 10 13 3 26 17. csizmadia 431 150 72 653 20. késes 11 9 — 20 26. kovács 28 45 12 85 28. lakatos 11 25 1 1 47 30. fazekas 92 15 5 112 32. szűrszabó 31 10 6 47 40. szíjgyártó 11 3 10 24 42. kőműves 6 140 19 165 43. gombkötő 15 13 7 35 48/a szűcs (magyar) 184 40 10 234 48/b szűcs (német) 7 10 2 1921 52. kalapos 30 17 7 54 55. pék 14 12 12 38 58. kerékgyártó 24 30 5 59 61/a szabó (magyar) 76 54 38 168 61/b szabó (német) 34 40 18 92 65/a sarus (német) 17 30 — 47 68. takács 112 17 8 137 71. borbély 8 21 — 29 1156 775 249 2180 utóbbiak között magyarokat és németeket is megkülönböztetnek. A magyar és német céhbeli szűcsök 1835-ban váltak külön egymástól, s ebben az évben külön privilégiumot is nyertek a Kancelláriától.22 Céhszervezetek A továbbiakban arra a kérdésre kívánunk válaszolni, a hetvenegynéhány mesterség közül melyek voltak a céhes iparágak Szegeden. Az 1805. és 1813. céhügyi rendeletek értelmében a korábban is működő céheknek — tekintélyes összegű taksa lefizetése ellenében — meg kellett újítaniok szabadalmukat. Az 1815 utáni megújított, 21 Egy másik összesítés szerint 7 német szűcsmester, 7 legény és 2 inas működött. CsmL Uo. 22 OL Magyar Kancellária. Liber Caehalium 1835; magyar, ill. német nyelven, ld. még Eperjessy, 1967. 226. 1. — A régóta viszálykodó magyar és német szűcsök különválását egy bizonyos Szabó György remeklésével kapcsolatos vita idézte elő. A német szűcsök (ld. az 1847. évi táblázat 48/a és b rovatát!) nem fogadták el remekét, és vállalták a költségeket, hogy a hibás munkát más céhekkel vizsgáltassák meg. Ezt viszont a kérelmező nem fogadta el, így „annak hibás léte eránt nem kevés gyanút gerjeszttett”. A Helytartótanácsnak az volt az álláspontja, hogy csak úgy vehető fel mesternek, ha más céhek a remeket tökéletesnek elesmérik”, vagy új remeket készít. Ugyanakkor a Helytartótanács felhívta a várost, tartsa szoros kötelességének az arról való gondoskodást, hogy a céhbeliek a „közdolgokat egyenes igazsággal intézzék, s átaljában minden indulatoskodásoktól magokat tartoztassák”. A magyar mesterek — több, mint 170-en — arról tájékoztatják a városi tanácsot, hogy a remek jóváhagyásánál a többség szavazata őket támogatja a kisebbséggel, a 8 német szűccsel szemben. A városi tanács végül is jóváhagyta, hogy a céhben a „voksok többsége nyomja le az igazság fontmérőjét” — s támogatta, hogy a magyarok, ill. a németek külön kiváltságlevelet kapjanak. OL Ht. Dep. Civ. 1835/47/36. — Az irodalomban több helyütt is találunk utalást a magyar és német mesterségek közti divatbeli különbségekre, pl. Jenőfi É.: 24. jegyzetben i. m. 35. l.;a paraszti, ill. az urbanizálódó rétegek eltérő szükségleteire ld. Bálint S.: i. m. 56. 1. és Uő.: A szegedi bőrművesség (Tímár, szíjjártó és szűcsipar) Bp., 1961. 21.1. Ugyanitt mutat rá Bálint S. arra is, hogy a magar szűcsök csak bőrrel dolgoztak, a németek posztót is használtak. 171
