Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Imre Mihály: Iskolakultúra Hódmezővásárhelyen a XVIII. század közepétől 1848-ig
szerint. A poéták ugyanekkor bőségesen latin auctorokat (Ovidius, Horatius), de már tanulnak a magyar költészet szabályairól, tulajdonságairól, maguk is írnak magyar nyelvű verseket. Ugyanebben az osztályban szerepel még görög és német nyelv, valamint az éneklés művészete. 1839-ben a poéták tanulják a magyar verselés pro- zódiáját, Molnár Gergely alapján a költés szabályait, Ovidiust fordítanak, anyanyelvű verseket írnak. Ugyanekkor a rétorok tanulnak retorikát, földrajzot, matematikát, fizikát. A gimnázium első osztályában is tanítanak már fizikát és földrajzot.146 1844-ben az első éves deákok (azaz a hetedik osztályosok) tanulnak geometriát, „Növény Ismérettant, Elemi észtant”, Anakreont, Márton J. alapján német nyelvet, magyar és latin nyelvű dolgozatokat készítenek. A költészeti osztályban tanulnak „...a lantos, az elbeszélő, a drámai, vagy színjátéki, az oktató és a vegyes szerkezetű költeményekről.”, magyar rímes és mértékes verset készítenek. 1846-ban a szónokok osztályában megjelenik „A magyarhoni reformáció történetei”, a syntaxistáknál a reformáció története és „Magyarhon történetei az Árpád házbeli királyok alatt” és „Magyarhon történetei a különböző házbeli királyok alatt”. Az elsős grammatis- ták ugyanekkor tanulnak „Keresztyén Erkölcstudományt”, magyar polgári törvényeket, földrajzot, számtant, kötelezvények, szerződések, nyugtatványok írását. A IV. Nemzeti Iskola tanulói erkölcstudományt, a „Magyarok történeteit az Árpád háza kihalásától a mai időkig”, rövid gazdálkodástudományt, földrajzot, számvetést.147 A változó körülményeket bizonyítja, hogy korszakunkban két új iskolai törvényt szerkesztenek. 1832-ben két nagy fejezet 41 pontjában foglalják össze a diákok kötelességeit „I Tanulásokra nézve, II Erköltsökre nézve.” Felsőbb osztályba csak az léphet, aki az előzőt sikeresen elvégezte, s jó erkölccsel rendelkezik. „Minden Deáknak légyen minden Kézi könyve, ide értvén a soltárt és Halottas könyvet is.” Szigorúan tilalmazzák a tanórákról való hiányzást, de „...a Deák nyelvenn való beszéllés is, kinek-kinek szoros kötelességévé tétetik ... és a Deák nyelv elmellőzése keményen tiltatik.”148 A törvények szigorúan szabályozzák a diákok életének minden mozzanatát, a büntetéssel gyakran élnek, s nem hiányzik az „Árestomba csukatás”, vagy a „Páltzaütés” sem. Gondosan megválogatják a szórakozás lehetséges módozatait, de a színi előadások látogatása ekkor még véteknek minősül: „A Bálba, Játékszínbe, Kávéházba való menés is, kemény büntetés alatt tilalmaztatik.” A tiltó rendelkezés annak jele, hogy a városunkba látogató vándorszínész társulatok előadásait az érdeklődő korosabb diákok látogatták. Az öltözködést részletesen szabályozzák, minden ruhadarabról külön is szólva.149 1843-ban újabb iskolai törvényeket hoztak, amely szintén két fejezetben tartalmazza a határozatokat. Mivel ekkorra már alig találkozunk bentlakó diákkal, a törvények is liberálisabbak, mint a megelőzőnél, bár ebbe bizonyára belejátszott a kor liberalizálódó szelleme. Alig találkozunk testi fenyítéssel, „börtönnel” csak kivételesen sújtják a legvétkesebbet, a korábban oly gyakori pénzbüntetés is elmarad, helyét átvette a többszöri figyelmeztetés, legföljebb eltávolítás. Már nem tilalmazzák a magyar beszédet, s föltehetően Szikszay javaslatára „A tisztességes táncvigalmakba, Színházakba menés az Oktatótól nyert engedetem mellett szabados.” E kérdésben azonban nem lehetett egységes az iskolaszék véleménye, mert 1845-ben még felelősségre vonják Lovas János, Szabó Pál, Tóth Imre „philosophusokat” és Vincze Já146 Specimenek... 147 Specimenek... 148 Prptocollum Subscriptionale... 2. 149 Uo. 4. 159
