Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Imre Mihály: Iskolakultúra Hódmezővásárhelyen a XVIII. század közepétől 1848-ig
oktatást. Különösképpen segítette ezt három tényező: megszűnik a két éves rektoros- kodás rendszere, helyette állandósítják a tanárokat és rektorprofesszor igazgatja az iskolát; a gimnáziumi oktatás hét osztályúvá emelkedik, az iskola elnyeri a nyilvánossági jogot. Első lépésként állandó tanári állásokat hoznak létre. A presbitérium már 1817- ben kéri az egyházkerületet, hogy állandóan három tanárt tarthasson, közülük az egyik Professorként igazgassa az iskolát, kérelmüket azonban ekkor még elutasítják.131 1825—26-ban a deákiskola tanulóinak létszáma már meghaladja a 110-et. 1823—25 között rektoroskodik Szikszay Benjamin, kit 1826-ban sikerül megnyerni — immár a főhatóságok engedélyével — állandó rektorprofesszornak. Szikszay majd negyed- százados tevékenysége nagyon jelentős fejlesztő hatással volt a gimnázium, de az egész vásárhelyi iskolaügy alakulásában. Fölismerte a korabeli iskolakultúra fejlődésének legfőbb tendenciáit, s modern szemléletével azok megvalósítását érte el, néhány területen pedig még előbb is járt. A város iskolaügyét egységesen értelmezte, s nemcsak a deákiskola konszolidálása volt a célja, hanem nagy figyelmet fordított a népiskolai hálózat ellenőrzésére, jobbítására. Működésének kezdetétől rendszeres kimutatást készítettek minden iskola tanítási anyagáról, tanulólétszámáról, ellenőrizték a tanítók munkáját, s a lehetőségekhez képest javították az oktatás feltételeit. 1825- ben megfordul Bécsben, ahonnan Shakespeare, Voltaire, Schiller műveit hozza magával, reformkori folyóiratok előfizetője. Jó kapcsolatai vannak Klauzál Gáborral, a vármegye országgyűlési képviselőjével, aki közismerten a reformmozgalom jelentős alakja. Szoros barátság fűzi a város polgárosodó, világi értelmiségéhez, részt vesz a kibontakozó egyletek, társaságok munkájában, pártfogolja a nemzeti színjátszást.132 Szikszay ösztönzésére a presbitérium már 1826-ban emelni akarja az iskola színvonalát úgy, hogy az itt végzett tanulók a debreceni harmadik éves deákok közé vétessenek föl, vagyis az addig hat osztályos gimnáziumot hetedik osztállyal kívánja bővíteni. Szikszay elkészíti az új osztály tantervének plánumát, melynek jóváhagyása után az 1829/30-as tanévben beindul a hetedik, bölcseleti osztály. A specimenek folyamatosan kimutatják a gimnázium osztályainak létszámát, melyekből a következő kép rajzolódik ki: év létszám 1824 59 1825 111 1826 124 1828 117 1830 161 1834 134 1836 160 1838 135 1846 141 Legnépesebbek az alsóbb osztályok, a hetedikre számuk 10—15-re csökken.133 A mennyiségi növekedés mellett a minőség is javul. Követik ugyan az 1820-as debreceni tantervet, de Szikszay az számos helyen alakítja, bővíti, 1843-ban a presbitérium Gaál Dániel lelkész javaslatára a második professori állásra meghívja Imre Sándort, aki a hívást elfogadja, s 1844. nyarán a presbitérium állandósítja hivatalá131 TRE Lt, Egyhk. jkv. 1817. márc. 13. Ms 10. 132 Könyvei a BGG kt.-ában. 133 Specimenek... passim. 156
