Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Rákos István: Gazdasági és társadalmi viszonyok Szegeden a testamentumok tükrében (1720–1848)

bestyénre”. Egyúttal gondoskodott özvegyéről is, kikötötte, hogy Mihály a neki testált szőlő fejében köteles az özvegyet „holtáig böcsületessen eltartani”.20

Az özvegyi joghoz tartozott, hogy benne maradhatott, amíg élt vagy férjhez nem ment, az ősi vagyonban. Erre kiskorú gyermekek esetén találunk leginkább példát. A végrendelkező férj ugyanis kikötötte, hogy a gyermekek csak anyjuk halála után oszthatják fel az ősi javakat.21 Noha az özvegyi jog előírta a feleségről való gondoskodást, mégis találkozunk, igaz elvétve, ezzel ellenkező gyakorlattal. Az alkalmatlan és méltatlan özvegytől (tékozló, rendetlen életű stb.) megvonták a vagyon használatának jogát. Az oldal ág érvényesíthette jogát, az özvegynek el kellett hagynia a házat.22

A közszerzeménynek számító vagyon fele — miként említettük — az özvegyet illette meg, arról szabadon rendelkezhetett. Az egész szerzeményi vagyon olyan esetekben maradt az özvegyre, ha a házasságból gyermek nem született, illetve a gyermekek elhaltak. A férj házasság előtt szerzett vagyona, illetve a közösen gyarapított ingó és ingatlan ilyen esetekben az özvegynek jutott.23

A férj házasság előtt szerzett javaiból, ha a törvényes örökösök éltek, legfeljebb egy „gyermeki részt” örökölhetett. Tuttovits János 1719-ben egész vagyonát „egyenlő osztás”-ra hagyta öt fia és felesége között, mivel hitvesét is megillette a gyermeki rész.24 Farank György cívis végrendeletében olvashatjuk: „annyi edgyenlő jussa lészen az Feleségemnek Kiss Annának, valamennyi az edgyik edgyik gyermekimnek.”25 A gyermekrész kiadásának vállalása gyakran szerepelt a házassági egyezséglevelekben („móringoló levelek”). Németh Antal végrendeletében megemlítette, hogy „eljegyzése alkalmatosságával” feleségének ígért „mindenekből egy gyermeki részt”. Martonosi József második feleségének szintén egy gyermekrészt ígért, s mivel nyolc gyermeke volt, feleségét 1/9 rész illette meg a vagyonból.26

Kiskorú gyermekek esetén a végrendelkező úgy gondoskodott a vagyon kezeléséről és gyarapításáról, hogy feleségét tette meg a gazdaság irányítójának. Az özvegy ezt a jogát általában addig gyakorolhatta, míg férje nevét viselte, tehát nem ment újra férjhez. Abrahám József a házát és egyéb ingó és ingatlan jószágait feleségére és két kisebbik fiára hagyta oly feltétellel, „hogyha ezen 2. fiaim az Annyoktól el mennének, ne adgyon az Annyok semmit belőle, Ellenben pediglen, ha az Annyok férhez találna menni, tehát csak ezen 2. fiamé légyen”.27 Gyakori azonban az olyan testamentum, amelyben az özvegy „parantsoló Gazdasszony” maradhatott a gyermekek nagykorúvá válása után is. A gyermekek csak anyjuk halála után mehettek „osztályra”, azaz ekkor oszthatták fel maguk között a vagyont. Bitzok András özvegyét tette meg gazdasága irányítójává, két fiát pedig kötelezte, hogy a mezőgazdasági munkákat végezzék el, s a termés 1/3-át minden évben adják át anyjuknak. Csak az özvegy halála után léphetnek a „tulajdonba”.28 Amíg özvegye él, addig az övé a „Gazdaságbéli Kormányzás” — rendelkezett Dohány Pál 1831-ben. A tekintélyes vagyonú Volford György elvégezte négy fia és két lánya között a vagyonfelosztást, de kikötötte,

20 Uo. 1. doboz 78/1774.; Id. még: 2. doboz 170/1801., 384/1806., 3. doboz 1312/1830., 1115/1831.

21 Uo. 2. doboz 741/1818.; Szeged, tan. jkv. 1766. október 8.

22 CsmL Szeged, végrendeletek. 3. doboz 1115/1831., 1312/1830.

23 Uo. 2. doboz 567/1811., 2182/1821., 403/1823., 3. doboz 453/1832., 1217/1833., 1944/1836.

24 Uo. 1. doboz 292/1719.

25 Uo. 1. doboz 70/1748.; ld. még: 1. doboz 242/1746., 142/1752., 191/1755., 275/1771., 74/1772., 23/1774., 79/1777., 2. doboz 1593/1824., 2324/1824., 3. doboz 284/1831., 1303/1832.

26 Uo. 2. doboz 718/1817., 3. doboz 1303/1832.

27 Uo. 1. doboz 6/1767.; ld. még: 1. doboz 104/1767.

28 Uo. 3. doboz 284/1831.

100