Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)

Gaál Endre: A szegedi nyomdai munkások segélyzőegyletének megalakulása

GAÁL ENDRE

A SZEGEDI NYOMDAI MUNKÁSOK SEGÉLYZŐEGYLETÉNEK

MEGALAKULÁSA

A 18. század utolsó harmadában meginduló angliai, majd a 19. század első felében a kontinens egyes országaiban is megkezdődő tőkés ipari forradalom által előidézett társadalmi változások egyik fontos jelensége volt az ipari munkások különböző típusú tömörüléseinek megjelenése, gyarapodása, erősödése. A hagyományos városi szakipari ágazatokban (asztalos, cipész, kalapos, kőfaragó, kőműves, nyomdász, rézműves stb.) dolgozó munkáltatók és legényeik munkája iránti keresletet megnövelte a városi lakosság számának gyors növekedése. Helyzetükben tehát akkor még nem az erőgéppel hajtott technikai eszközök versenye, hanem a szolgáltatásaik iránti igény kiszélesedésével járó nagyobb igénybevétel idézett elő rosszabbodást. Az ipari forradalom megindulása során keletkezett gyárakban pedig a tőkések profitéhsége taszította igen nagy nyomorba a munkásokat.1

Mindez szükségszerűen kiváltotta a proletariátus védekezési törekvéseinek különböző formáit. Legkönnyebben a városi kézműipar munkásai voltak tömöríthetők, amit a középkorba visszanyúló primitív szervezeteik léte is megkönnyített. Ennek folytatásaként elsősorban betegsegélyző, jótékonysági egyleteket hoztak létre, amelyek megóvták valamelyest a munkást betegség, baleset folytán bekövetkezhető éhezéstől. A gyári munkások csak jóval később léphettek a szervezkedés útjára. Kivétel Anglia, ahol a 18. század utolsó évtizedében a kézműipari szakmák munkásszervezetei mellett megjelentek a nagyipari (elsősorban textilipari) munkások szervezetei is.2

Az angliai szakmai tömörülések egynémelyike már a 18. század utolsó évtizedeiben túllépett a védekezés keretein és támadó mozgalmakkal igyekezett javítani a munkások helyzetét. E szervezetek már a modern szakszervezeti mozgalom előfutárszervezetei voltak. A régi típusú, az egyházi, állami vagy munkáltatói befolyás alatt álló segédegyletek osztályharcos alapra helyezkedésének jó példája a Londoni Szedők Társasága (The London Society of Compositors). Ez a 17. századi eredetű alakulat a munkáltatókat a legényekkel egyesítő, állami ellenőrzés alatt álló társaságból vált ki. A 18. század folyamán egyre nagyobb mérvű nyomtatványszükséglet kielégítése céljából a londoni nyomdákban fokozódó kizsákmányolás csökkentése érdekében már az 1780-as évek közepétől — a betegség és vándorlás idején történő segélyezés mellett — béremelésre, a munkaidő szabályozására, a mnkások egymás közötti konkurrenciájának csökkentése érdekében a tanoncok számának korlátozására töre1 E. J. Hobsbawn: A forradalmak kora (1789—1848). Budapest, 1964. 229.1. A. L. Morton— George Taté: The British Labour Movement 1770—1920. London, 1956. 19. 1. G. D. H. Cole and A. W. Filson: British Working Class Movements. Select Documents 1789—1875. London, 1951. 19—20. I.

2 Allen Hutt: British Trade Unionism. A Short History 1800—1961. London, 1962. 8. 1. — A folyamatot először Friedrich Engels írta le A munkásosztály helyzete Angliában c. művében.

133