Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Gaál Endre: A szegedi nyomdai munkások segélyzőegyletének megalakulása
kedett. Hasonló célú nyomdászszervezet alakult Manchesterben 1797-ben, majd más angol városokban is.3 A szí kkípzett kézműipari és a szakképzetlen gyári munkások egy-egy helységre korlátozódó szervezetei gyengék voltak, céljaik megvalósításában igazán számottevő eredményt nem tudtak elérni. Ráadásul az angol kormány 1799-től 1825-ig illegalitásba szorította őket: a rendelkezés káros hatása elsősorban a gyári munkások szervezeteit sújtotta. A Combination Act hatályon kívül helyezése után azonban tömegesen alakultak immár egyes országrészeket, sőt az egész országot átfogó szakmai szervezetek, amelyek közül nem egy már iparági szövetség volt mint pl. az Építőmunkások Szövetségi (Operative Builders’ Union). 1830-ban pedig 150 egyesített szakszervezetet tömörített az Egyesült Királyság Nagy Általános Szövetsége (Grand General Union of the United Kingdom).4 Mindez előkészítője volt a forradalmi szakszervezeti tömegmozgalom ang iái kibontakozásának az 1830-as évek első felében. Az osztállyá szerveződés említett fontos állomásai a szakmai szervezetek legtöbbjét nem csupán „a háború iskoláivá”, hanem a politizálás iskoláivá is tették. E szervezetek nem elégedtek meg többé a korábbi kisszerű, „rongyos szándékkal”, a gazdasági helyzet pillanatnyi javításával, hanem egy új, a munkás milliók jogait, szabadságát és boldogulását biztosító társadalmi berendezkedés, „a viszonyok másféle rendjének” megvalósítását akarták.5 A cél ekkor még nem pontosan körvonalazott, tudományosan sem megalapozott; nem is lehetett az. A munkásosztály történelmi hivatását, társadalmi-politikai céljait, a célck elérésére szolgáló eszközöket csak az 1840-es évek folyamán, a tudományos szocializmus elmélete tudta helyesen megfogalmazni és ösz- szegezni. Az 1840-es években keletkezett angliai országos szakszervezetek már eltértek a társadalmi forradalom céljaitól, csupán a munkások gazdasági érdekeinek védelmére szorítkoztak. Ezeknek az új típusú szakszervezeteknek a sorába tartozott az 1849-ben létrejött, a területi nyomdászszervezeteket egységbe fogó National Typographical Association. (Nemzeti Nyomdászszövetség).6 A forradalmi szakszervezeti tömegmozgalomnak a fentebb vázolt kibontakozása a 19. század első felében egyedül csak Angliában volt lehetséges, abban az országban, amely politikai rendszerének kiépítését tekintve már korábban, gazdaságilag pedig ekkor vívott ki magának különleges helyzetet a gépesítéssel és az ipari tömegtermeléssel. A kontinens és a tengerentúl azon országaiban is, ahol már a 18. század végéig győzött a polgári forradalom, méginkább azonban a feudális abszolutisztikus viszonyok között élő Közép- és Kelet-európai országokban a tőkés gazdaság elemei csak igen nehézkesen, erősen korlátozva fejlődtek. A tőkés fejlődés elmaradottsága miatt a német fejedelemségek többségében, a Habsburg monarchiában kevés volt az össz- népességhez képest a városi lakos és a kereső népességen belül az ipari proletariátus számaránya. Ennek megfelelően a munkásmozgalom a jelentősebb gazdasági centrumokban is alacsony szinten mozgott, többnyire a céheken belül, a céhatyamester által irányított legényegyletek formájában öltött szervezeti kereteket. Kiváltképpen érvényes volt ez Magyarországon. Itt csak kevés, a hagyományos kézműipari ágak 3 A. E. Musson: The Typographical Association. Origins and History up to 1949. London— New York—Toronto. 1954. 24—25. 1. 4 Allen Hutt: Id. mű 14., 16. 1. 5 Uo. 17., 18.1. „A viszonyok más rendjének” megvalósítását mint célt a Robert Owen vezette, félmilliós taglétszámú Grand National Consolidated Trades Union 1834. évi programjának 46. pontja tartalmazza. •— A forradalmi szakszervezeti tömegmozgalom kialakulásához hatékonyan hozzájárult a korszak legbefolyásosabb radikális lapja, a Poor Man’s Guardian is. 6 A. E. Musson: ld. mű 91—92.1. 134
