Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Szántó Imre: Szeged 1848 nyarán
közgyűlésre beterjesztett jelentés szerint a felső- és alsóvárosi zárda ekkor már 530 sebesült befogadására volt felszerelve. De még ez sem bizonyult elégségesnek, mert ugyanezen az ülésen a terjedelmes „nagy kaszárnya” épületének kórházi célokra leendő átengedését és kiürítését határozták el, „minthogy jelenleg helyben csekély számú sorkatonaság” állomásozott.136 De még ez sem bizonyult elegendőnek. Az augusztus 13-i közgyűlésen a főgimnázium, s az ezzel összefüggő elemi iskolai tantermek, valamint a kegyesrendi tanárok lakóházainak a kiürítését és kórházzá alakítását határozták el.137 A szomszédos algyői uradalmat is megkeresték, hogy néhány terjedelmesebb gazdasági épületét ideiglenes katonai kórház céljára engedje át. Palásthy József, Algyő és Mindszent uradalmi igazgatója, Szeged város megkeresésére augusztus 24-én kelt levelében azt válaszolta, hogy a düledező állapotban levő algyői urasági lak „csekélysége és alkalmatlan volta miatt” kórházzá nem alakítható át.138 Mivel Szeged városa a kormánybiztosi rendeletek folytán a tábor szükségéhe2 mérten kórházak felállítása céljából már minden nyilvános épületet igénybe vett és felszerelt — úgymint két katonai laktanyát, három zárdát, s a lyceumot —, ezért a szeptember 3-i közgyűlésen újból felvetette, hogy a helybeli várban még több beteget el lehetne helyezni, ha az ott levő olasz foglyokat más helyre tennék át. Addig is, amíg ezt sikerül végrehajtani, hivatalosan megkeresték Csongrád megyét, hogy a helybeli várban fenyíték alatt levő 84 honvéd rabot a szegvári vagy vásárhelyi tömlőében helyezzék el.139 A hadügyminiszter szeptember 18-án azt válaszolta Szeged város közönségének, hogy a helybeli várban bebörtönzött olasz foglyokat nem tudja máshova áttenni, mert az aradi, temesvári és komáromi várak szerb lázadókkal tele vannak, így kérelmük nem teljesíthető.140 Török Gábor tábori ellátási kormánybiztos távollétében helyettese, Somogyi László, szeptember 2-án kelt levelében elismeréssel adózott Szegednek a kórházak felállítása és felszerelése ügyében kifejtett áldozatos buzgalmáért: „A fenn tisztelt város közönsége eddigelő olly fényes jeleit adta a Haza iránt viseltetett áldozati készségének, és nemes önmegtagadással a közügy előmozdításában olly megkülönböztetést vívott ki magának a többi törvényhatóság felett, hogy méltán első helyre tétetik.”141 Ugyanakkor azonban a kórházak felszereléséhez a szükséges eszközök még mindig hiányoztak. Ezért a kormánybiztos helyettese annak a reményének adott kifejezést, hogy „Szeged város lelkes polgárai ez alkalommal sem fogják segéd kezüket vész fenyegette Hazánktól megvonni.” A közgyűlés egy vegyes választmányt alakított, hogy a kívánt kórházi eszközöket beszerezze. Egy szeptember 8-án kelt kimutatás szerint a szegedi kórházakban elhelyezett sebesültek száma már elérte a 900-at.142 De a kórházakon kívül magánházakban, 136 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. júl. 24., 233. sz. 137 CsmL Biz. közgy. ir. 287/1848. Szegedi tábor ellátási kormánybiztos helyettese (Somogyi László) Szeged város h. polgármesterének. Szeged, 1848. aug. 13. 138 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. szept. 3., 309. sz. (2179. ikt.) 139 Uo. 140 CsmL Biz. közgy. ir. 378/1848. A hadügyminiszter Szeged város közönségének. Bp., 1848. szept. 18. 141 CsmL Biz. közgy. ir. 310/1848. Tábor ellátási kormánybiztos helyettese (Somogyi László) Szeged város közönségének. Szeged, 1848. szept. 2.; Uo. Biz. közgy. jkv. 1848. szept. 3., 310. sz 142 Reizner 1884. 164—165., 2. sz. jegyzet. 69
