Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Szántó Imre: Szeged 1848 nyarán
rokonoknál és ismerősöknél is igen nagy volt a sebesültek száma. A „testvér-egylet”, s a „jótékony nőegylet” tagjai egymással vetélkedve gyűjtötték össze az ágyneműt, kötszereket, élelmet, egyszóval mindazt, ami enyhítette a szenvedők állapotát.143 Megegyezési kísérlet a szerbekkel Bár a magyar—délszláv viszony mindkét fél mulasztásainak következtében az ellentétek kiéleződésének irányában haladt, a magyar kormány nem vetette el végleg a megegyezés lehetőségét. Ennek következménye, hogy Csernovics Péter kormány- biztosnak sikerült a szerb főodbor képviselőivel rövid ideig tartó fegyverszünetre lépni.144 A kormánybiztos június 18-án kezdett tárgyalni a „lázadási főnökökkel.” Június 24-én Újvidéken meg is született a fegyvernyugvásról szóló megállapodás Csernovics és Hrabovszky altábornagy, valamint a Djordje Stratimirovié vezette szerb felkelők között. A békés megállapodás sikere érdekében Csernovics igyekezett minden ingerültséget, összeütközést előidéző magyar katonai akciót leállítani. A kormánybiztos június 23-án a következő sorokat írta Csuha Antal őrnagynak, a szegedi önkéntes sereg főparancsnokának: „panaszoltatván előttem, miszerint a Becsén levő különbféle őrseregek a Becsei Szerb lakosokat különbféle méltatlanságokkal illetik; midőn tehát az efféle csak kölcsönös vissza torlásokra alkalmul szolgáló tetteket szigorúan eltiltani kérem, egyszersmind felszólítom Fő Parancsnok Urat, hogy miután a Miniszteri rendeletek szerint Ön a Szegeden öszvehúzni rendelt Tábor Vezérévé neveztetve ki, az én felszólításomra leendő előmozdulásokra lön utasítva, s ennek ellenére mint hallom már Becsére nyomult elő... további rendelete- mig több erőt Szegedről útnak ne indítson.”145 Csuha Antal felismerte Csernovics idegenkedésének okát. Rokonához írt levelében olvashatjuk: „Csernovics felelet terhe alá húzott, hogy miért indultam el Szegedről, s tiltakozott minden lépés ellen Ó Becséről, ne hogy a munkába vett Béke kötést hátráltassam.”146 Amikor július 4-én a fegyverszünet tíz napja lejárt, s a szerb felkelők táboraikat — a megállapodással ellentétben — nem számolták fel, Csernovics szemrehányására éppen az ilyen katonai akciókra hivatkoztak Karlócán: „...a nép szétoszlatására felhatalmazottaknak annyival inkább nem tartják, mivel a magyarok is minden felől Táborba szállván, saját biztosításokról gondoskodniok kelletik.”147 A magyar csapat szemdáttára még aznap Szenttamáson megalakult a szerb tábor.148 A politikai izgatottság első jeleire június 26-án Csuha őrnagy hívta fel Csernovics figyelmét: „Mái napon megjelenvén a Szent-Tamási bíró jelentette, hogy az ottani magyarság egészen elcsüggedett, és a vész miatt már eddig sokan oda hagyták családjukat és vagyonukat, ne hogy azon rabló csoporttól lekoncoltassanak, — ennél fogva kérem a királyi biztos urat, méltóztassék Szt. Tamásra sor katonaságot küldeni, nehogy ezen igazán hazáját szerető népnek élete és vagyona kockáztassák.. .”149 Nem valószínű, hogy a szegediek csapatmozdulata futtatta zátonyra Csernovics Péter kormánybiztos békés megegyezési kísérletét, de kétségtelen, hogy a szerb 143 Reizner 1884. 166. 144 Kovács Endre: i. m. Bp. 1958. 62. 145 Varsányi Péter: i. m. HK 1978. 3. sz. 365—366. 146 Uo. 366. 147 Uo. 366. Csernovics Péter jelentése a belügyminiszternek 1848. júl. 9-én. 148 Thim József: i. m. II. Bp. 1930. 133.; Varsányi Péter: i. m. HK 1978. 3. sz. 373—374. 149 Varsányi Péter: i. m. HK 1978. 3. sz. 373. 70
