Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)

Szántó Imre: Szeged 1848 nyarán

számú olasz és rácz foglyok őrizetével, valamint állandóan állomásozó katonaság hiányában.”90

De ekkor Dáni Ferenc tanácsnok lángoló szavakkal tolmácsolta századának „hazafias készségét, hogy a veszélyben forgó honért kész a csatamezőn szembeszállni közös ellenségünkkel, megvívna a szabadságért, mellyet ezer éven keresztül ezer ármánnyal küzdött őseink, az óriás ozmán hatalom ellenében is fenntartottak.”91 A közgyűlés — főként a belvárosi 2. nemzetőr század önkéntes jelentkezésére — mégis kimondta a nemzetőrség mozgósítását, mégpedig olymódon, hogy a kiindulás csak az önként ajánlkozó nemzetőrökre vonatkozzék. A közgyűlés a „mozgó” nemzetőrök részére az állam által a kenyérrészlet mellett fizetendő nyolc krajcár napi zsoldon kívül még 30 krajcár pótdíjat szavazott meg. Ezenkívül azt is kimondta, hogy a harcban elesett vagy megsebesült nemzetőrök árváinak és özvegyeinek ellátásáról gondoskodni fog.92

A június 13-án összehívott közgyűlésen a futárok beszámoltak arról, hogy küldetésüket teljesítették; a miniszterelnöknél jelentést tettek a városi hatóság intézkedéseiről. Visszatérésük alkalmával kapcsolatba léptek Kecskemét város hatóságával is, amely biztosította őket, hogy veszély esetén Szeged bizton számíthat az ottani nemzetőrség testvéri segítségére. Az elnöklő polgármester közölte, hogy a nemzetőrség összeírásával megbízott tanácstagok — „a hazát veszély fenyegető körülményeket szemügyre véve” — minden egyéb hivatalos teendő félre tétel ével az összeírást igyekezzenek befejezni.93

Az elnök jelentette, hogy a helyben már besorozott mozgó őrsereg számára mintegy 114 darab fegyvert és több fapuskát osztottak ki. Egyúttal ezer darab kaszának a vásárlását is elrendelte.94 Korda János őrseregi ezredes pedig azt terjesztette elő a közgyűlésen, hogy a nemzetőröket a szükséges fehérneművel, lábbelivel, könnyű nyári öltönnyel és sapkával közadakozásból lássák el.05

A magyar és szerb lakosság között fennálló békés egyetértés felbomlása

A délvidéki szerb fegyveres akciók felbomlasztották a Szeged magyar és szerb lakossága között fennálló békés egyetértést.

Szeged lakosságának számát — népszámlálás hiányában — az adóösszeírásokból történő számítások alapján az 1840-es években általában 40—50 ezerre becsülték.96 Az 1848—49-es polgári forradalom és szabadságharc időszakában a szerbek száma 1500—1700 körül mozoghatott, akiknek legnagyobb része a Palánk nevű városrészben lakott.97

90 CsmL Biz. közgy. ir. 208/1848. Torontál megye közönsége Szeged város tanácsának. Nagy- becskerek, 1848. júl. 6.; KH 1848. aug. 26. — 49. sz. — pag.: 223., 2—3. hasáb. Gombás József nemzetőr százados írja aug. 20-án: „Szolgálatunk az olasz rabok őrzésével igen terhes, mert naponként csupán az őrállomások elfoglalására 240 ember szükséges. Nincs nap továbbá, hogy 40—50, sőt 100 nemzetőr is el ne küldessék ágyú, puskapor, fegyverek, kaszák vagy rabok kíséretére.”

91 Közlöny. 1848. júl. 15. — 36. sz. — pag.: 155—156.

92 Reizner 1884. 159—160.

93 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. jún. 13., 42. sz.

94 Reizner 1884. 157.

95 CsmL Biz. közgy. jkv. 1848. jún. 13., 46. sz.

96 Reizner 1884. 85—86.; Kovács János: Szeged és népe. Szeged 1901. 124.; Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. III. Pest 1851.76. — csak 35 861 lélekre becsüli Szeged népességét (ebből 1589 nem egyesült óhitű=rác).

97 Raffai Ernő: A szegedi nemzetiségi kérdés történetéből 1848—49-ben. AJu Sectio Historica, Tom. VII. Szeged 1975. 164.; Oltvai Ferenc; Szeged írott emlékekben 122—1945. Szeged 1968. 125. „Szegednek 1848-ban —jegyzi meg Oltvai — mintegy 1500 szerb lakója volt.”

62