Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Barta László: Az 1828. évi országos összeírás Csongrád vármegyében
BART A LÁSZLÓ AZ 1828. ÉVI ORSZÁGOS ÖSSZEÍRÁS CSONGRÁD VÁRMEGYÉBEN Az országos összeírás Az 1828. évi országos összeírás (Regnicolaris Conscriptio) célja az volt, hogy számbavegye a Magyarország (Erdély nélkül) adóalapját képező jövedelmeket. Végrehajtására akkor került sor, amikor a feudalizmus válságjelei már szembetűnően mutatkoztak, de magának az összeírásnak az előzményei messzebbre nyúlnak vissza.1 Az adózók az állandó hadsereg fenntartásához szükséges hadiadót (contributio) és hadisegélyt (subsidium) fizették. Az évi adóösszeget vagy az országgyűlés vagy a Helytartótanács osztotta fel a törvényhatóságok (vármegyék, kerületek, szabad királyi városok) között. Az adókivetés alapja az adóköteles telek (porta) volt, s az adót úgy számították ki, hogy az országra kivetett adót elosztották az országban levő porták számával, a hányadost megszorozták a törvényhatóságban fekvő portákéval: ezt kellett behajtania a törvényhatóságnak. A 18. század folyamán a telki állomány változott. A század végére szükségessé vált az 1767. évi úrbéri rendelet végrehajtása nyomán kialakult új helyzetet számba- venni, ezért az 1791:67. törvénycikk szerint megalakult bizottságok egyik feladata lett az országos összeírás előkészítése. Az 1802. évi országgyűlésen elfogadták a végrehajtási utasítást (Instructio) és az űrlapmintát. A francia háborúk és az abszolút kormányzás egyéb gondjai miatt csak az 1825—27. évi országgyűlés rendelete el a végrehajtását (1827:7. te.). Ennek értelmében az országos összeírást a legközelebbi országgyűlésre (1830) kell elkészíteni. Lebonyolításának legfőbb irányítója József nádor (palatínus). Munkájában az Országos Bizottság (Regnicolaris Deputatio) segíti. Ennek alá vannak rendelve a saját kebeléből alakult Országos Albizottságok (Regnicolaris Sub-Deputatio). Az összeírást a törvényhatóságok (jurisdictio) hajtják végre összeíró biztosok által. Az országgyűlés után a törvényhatóságok közgyűlést hívnak össze, és ezen megválasztják az összeíró biztosokat: két biztost a belső, kettőt pedig egy másik törvényhatóság területén végrehajtandó összeírásra. (A második biztos az elsőnek a helyettesítője annak akadályoztatásakor.) Az összeíró bizottság tagjai: a törvényhatóság belső biztosa (conscriptor intraneus), egy másik törvényhatóság külső biztosa (conscriptor extraneus), az illető járás szolgabírája (judlium) — ha megyéről van szó — és a járás esküdtje (jurassor). Munkájukat 1828. április 14-én 1 Az országos összeírás történetének és módszereinek összefoglalásában Bottló BÉLÁnak Az 1828. évi országos összeírás c. tanulmányát használtam fel. (Megjelent A történeti statisztika forrásai c. kötetben, a Közgazdasági és Jogi Kiadónál. Bp. 1957. Szerkesztette Kovacsics József.) Az összeírás módszerének követésében nélkülözhetetlen munka, elemzi az összeírás történelmi forrásértékét, és felhasználásához is hasznos tanácsokat ad. Hasonlóan alapvető műnek számít H. Pálfy Ilona három cikke Székesfehérvárról, Veszprémről, ill. Szombathelyről a Magyar Statisztikai Szemle 1936—37. évi számaiban. 5
