Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)

Barta László: Az 1828. évi országos összeírás Csongrád vármegyében

kezdik el, és folyamatosan végzik, amíg be nem fejezik. Közvetlenül a nádornak vannak alárendelve, és kéthavonként jelentést tesznek neki a törvényhatóság közvetítésével. Kétségeiket felterjesztik, s problémáikat a nádor utasítása szerint oldják meg. Működésük során szoros kapcsolatban vannak a törvényhatósággal.

Az összeíráskor a bizottságon kívül jelen van még a földesúr vagy megbízottja, a helység bírája (judex), jegyzője (nótárius), egy esküdtje (juratus), egy tehetős, egy közepes vagyonú, egy szegény jobbágya (colonus), egy zsellérje (inquilinus) és egy házatlan zsellérje (subinquilinus). Ha a helység több kerületre (sectio) vagy tizedre (decima) oszlik, az összeírásban a kerület választott képviselői (electi) is részt vesznek. A fölsoroltak mind esküt tesznek, majd a házak sorrendjében elkezdik és folytatják az összeírást.

Az elkészült összeírásokat és a bizottság jelentéseit a törvényhatóság tárgyalja meg, és észrevételeit mellékelve fölküldi a nádornak. A nádor az Országos Bizottságnak adja át fölülvizsgálatra, ez a részletes vizsgálatot valamelyik Albizottságra bízza, amelynek előadói részletes véleményt írnak róluk. Ezek az észrevételek — a szolgálati utat visszafelé járva végig — újra a törvényhatóságokhoz kerülnek vissza. A törvény- hatóság összeíró bizottsága elvégzi a szükséges javításokat, és a kijavított és letisztázott táblázatok végül elnyerik a nádor jóváhagyását.2

Ennek a bonyolult, de logikus mechanizmusnak a fölvázolása szükséges az összeírás tartalmának a megértéséhez is, ezért — úgy érzem — nem mellőzhetjük.

Az összeírás elveit tartalmazó Instructio és a magyarázatul kidolgozott útmutató (Inviatio)3 szerint az összeíró biztosok nyomtatott űrlapokra vették föl az adózók adatait. A táblás űrlapnak 14 rovata van. (Ezek ismertetésében mellőzzük azokat a részleteket, amelyek Csongrád megyére nem vonatkoznak. Szeged szabad királyi város volt, nem tartozott a megyéhez.)

A Csongrád megyei összeírás

Csongrád vármegyében 1827-ben próbaösszeírást tartottak.4 A nádori észrevételek5 birtokában az 1828. január 10-én tartott megyei közgyűlés megválasztotta külső összeírónak Esztergom megyébe Klauzál Gábor táblabírót, s tudomásul vette, hogy a Komárom megyei Ordody Bálint táblabíró lesz itt működő külső biztos.6 (Az összeírást azonban már nem ő kezdte el, még csak nem is a helyettese, hanem Kürthy Alajos Komárom megyei jegyző.) Belső biztostársa Nagy Ferenc megyei tiszti főügyész és táblabíró lett.

A vármegyében 35 helységet írtak össze. 3 mezővárost (oppidum Csongrád, Hódmezővásárhely, Szentes); 6 községet (possessio Algyő, Horgos, Kistelek, Mindszent, Szegvár, Tápé); 26 pusztát (praedium Ányás, Baks, Bánomhegy, Belsődóc, Berk, Buzgány, Buzsák, Csany, Dongér, Ellés, Fehértó, Felgyő, Felsőszentgyörgy,

2 A Csongrád megyei Levéltár Szentesi Fióklevéltára —• a továbbiakban CsmL (SzF) — egyike annak a 12 megyei levéltárnak, ahol a teljes táblázatos anyag megmaradt. Megtalálható: IV. A 12. Csongrád vármegye adószedőjének iratai 1714—1848, b) Regnicolaris Conscriptio 1828: 1—72. kötet. A teljes táblázatos anyag latin nyelvű, ezért adjuk tájékoztatóul az összeíró biztosok által használt kifejezéseket.

5 A pontos, de hosszú latin címek az említett BoTTLÓ-tanulmány 4. lábjegyzetében vannak.

4 Táblázatos anyaga hiányzik.

5 CsmL (SzF) IV. A 3. Csongrád vármegye nemesi közgyűlésének iratai 1790—1848, a) 36. Közgyűlési jegyzőkönyv 1828: 197. sz.

8 Uo. 207. sz.

6