Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)

Szántó Imre: Szeged 1848 nyarán

alakítsanak különálló szerb vajdaságot, s azt egyesítsék a Magyarországtól kormányzati tekintetben teljesen elkülönítendő Háromegy Királysággal.11

A bécsi udvar iránti illúziók és a magyar-ellenesség különösen akkor kezdték magukat befészkelni a nemzetiségi mozgalmak soraiba, amikor az uralkodó április 25-én ideiglenes alkotmányt bocsátott ki Ausztria számára, amelyben Ausztria valamennyi népét — legalább is papíron — biztosította nyelvének és nemzetiségének sérthetetlenségéről. A császári udvar „divide et impera” taktikája többek között azt eredményezte, hogy a szerbség körében megnőtt az osztrákbarát elemek politikai súlya. Az események mozgatói között pedig — Rajacic pátriárka és Jellacic mellett — ott volt mint értelmi szerző Mayerhofer belgrádi osztrák konzul is.12

Az újvidéki gyűlés után a temesvári főhadparancsnokság területén és részben az ezzel szomszédos péterváradi főhadparancsnokság körzetében is megkezdődtek a zavargások: április 24-én Nagykikindán, 26-án Óbecsén, majd Moholon, Szenttamáson, Kulpinon és Földváron.13 Ezeken a helyeken szabályos parasztháború volt kibontakozóban. Kikindán elűzték a magisztrátust, követelték a községi földek újrafelosztását, a földbérleti feltételek javítását. Ugyanakkor elégették a magyar nyelvű görögkeleti szerb anyakönyveket és kitűzték a nemzeti színeket.

E megmozdulások azonban nem a szerb nemzetiségi mozgalom provokációja nyomán robbantak ki, mert a tömeg a szerb, német és magyar földesurakat egyaránt megtámadta: „Üssétek agyon az urakat, a magyarokat és a németeket” — hangzott a jelszó. „Az úri házak rombolásában — írja Vukovics Sebő a kikindai eseményekről — a tömeg arra, hogy magyar vagy szerb érzelmű-e tulajdonosuk, nem tekintett.”14 15

Batthyány Lajos miniszterelnök a kikindai események hírére április 26-án a szerb származású Csernovics Pétert, Temes megye főispánját mint teljhatalmú királyi biztost küldte Torontál és Bács megyébe, hogy a fellázadt területeken a katonaság segítségével „a közcsend, rend-, személy- és vagyonbiztonság teljesen helyreállíttas- sék.”18 Csernovics a zavargókat rögtönítélő bíróság elé állította, közülük néhányat ki is végeztetett, sokukat pedig fogságra vetett. Kiss Ernő ezredesnek, az e vidéken állomásozó 2. huszárezred parancsnokának feladatává tették a rend helyreállítását.16 *

De Csernovics Péter királyi biztos hiába ígért, kérlelt, a hangulat a nemzeti egyenjogúság elismerésének késése miatt egyre ellenségesebb lett. A magyar hatóságok idővel megpróbálták ugyan feltartóztatni a nem-magyar paraszttömegek és a nemzetiségi mozgalmak egymáshoz való közeledését, de ilyen irányú intézkedései részint megkéstek, részint pedig félrendszabályoknak bizonyultak.

Ilyen feszült kedélyek között ült össze május 13—15 közt Karlócán a szerb nemzeti kongresszus. Itt a nagy számban megjelent papok, a környező városok polgársága, szerbiai fegyveres önkéntesek, határőrtisztek, sőt ekkor már az egyszerű falusiak, a falvak parasztküldöttei teljesen szakítottak a magyarokkal. A gyűlés kitűzte az önálló szerb vajdaság megalakulásának programját. Ez magában foglalta

11 Spira György: i. m. Sz 111. évf. (1977) 4. sz. 689.; Uő: i. m. In: Magyarország története 6/1. Bp. 1979. 165.

12 Spira György: i. m. Sz 111. évf. (1977) 4. sz. 700.

13 Thim József: i. m. I. Zombor 1887. 35.; Olchváry Ödön: A magyar függetlenségi harc 1848—1849-ben a Délvidéken. Bp. 1909. 15.

14 Vukovics Sebő: i. m. Bp. 1894. 149.

15 Varsányi Péter: A magyar szabadságharc ismeretlen dokumentumai 1848-ból. A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor gimnázium évkönyve 1976. Hódmezővásárhely 1976. 29—30.; Várady Géza: Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag. Magyar História. Gondolat, Bp. 1976. 80—81.

16 Nemeskürty István: „Kikérted haltak, szent Világszabadság.” Magvető Könyvkiadó, Bp.

1977. 110—111.

50