Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Földváriné Kocsis Luca: Az 1929–1933-as világgazdasági válság kibontakozása Szeged gazdasági életében
A város 1930-ban a magánépítkezések előmozdítására 25—30 évre szóló adó- mentességet igyekezett kieszközölni az építtetők számára, továbbá 2 millió pengős épitési kölcsön megszerzésével próbálkozott az Angol—Magyar Banknál — sikertelenül. Az állami magánépítkezési akció keretében 1932 januárjában megszületett a dohánygyári telek, továbbá a Kis- és Nagybúvártó felparcellázásának terve. Az építtetők a 80 négyszögöles parcellákat a közművek költségeinek kifizetésével (1800— 2000 pengő) átvehették volna. 261 telek várt gazdára, 3 hónap alatt mindössze 56 építtető akadt.62 A szegedi építőipar válsága, a köz- és magánépítkezések szünetelése tartósnak bizonyult, a későbbi éveken is végighúzódott és számos kapcsolódó iparág pangását vonta maga után. A város iparában kisebb jelentőségű nehézipari ágazatot, a gépgyártást, mint országos viszonylatban is, a legsúlyosabban érintette a gazdasági válság. A helyileg legnagyobb gépgyártó üzem, a több mint száz munkást foglalkoztató Ferrária vasárugyár 1929-ben bezárta kapuit. A kamarai jelentés ezen kívül még több „gyárszerűség határán álló” középvállalat működésének megszűnéséről tudósít.63 1931-ben a csökkentett létszámmal és rövidített munkaidővel dolgozó üzemek az 1929-ben eladott áruk értékének egyharmadát termelték meg.64 Ez a kamarai körzetre vonatkozó adat a gépipari termelés gyorsabb ütemű visszaesését jelzi az országoshoz viszonyítva. Igaz, a magyar gyáripar ágazatai közül a gépgyárak termelése zsugorodott össze legnagyobb mértékben, az azonban 1933-ra érte el mennyiségben a 45, értékben a 36%-ot. Ha figyelembe vesszük, hogy 1931-ig a gyári eladási árak alig csökkentek, a termelt áru értékének egyharmadára történő visszaesése, hasonló mértékű termelésvisszaesést tükröz. Ez a nagyarányú és gyors gépipari termelésvisszaesés azzal magyarázható, hogy vidékünkön főleg mezőgazdasági gépgyártó üzemek működtek. A mezőgazdasági gépek iránti kereslet pedig korán lecsökkent. A szegedi Tóbiás Márton fiai vas- és fémárugyár 1929-ben már csak kapacitásának egyharmadát használta ki, eladhatatlan készletei háromszorosra növekedtek. A szállítási és gyár- zási költségek fedezéséhez hitelre szorult, a kamatterhek miatt viszont tovább nehe- tültek a tőkéhez jutás feltételei.65 A vidéki gépipar helyzetének lehetetlenné válásához hozzájárult a Rimamurány- Salgótarjáni Vasmű Rt. árdiktatúrája. A vezetése alatt álló kartell volt a kizárólagos ellátója a vasfeldolgozó- és gépgyáraknak. A vasfélgyártmányok árainak magasan tartását a kedvezőtlen szállítási tarifák is befolyásolták. A kartell a kereslet csökkenését az árak magasan tartásával és a termelés visszaszorításával igyekezett kiegyensúlyozni. Ez a gazdaságpolitika, melynek következményeit a többi termelési ág sínylette meg, mélyítette és elhúzódóvá tette a válságot.66 67 A szegedi kereskedelmi élet válságjelenségeinek számbavételénél két jellegzetességre kell tekintettel lennünk: a kereskedelem agrárszínezetére és túlnyomórészt kiskereskedelmi jellegére. Az 1232 kereskedelmi vállalat közül mindössze 6 vállalat 62 SZUN, 1932. jan. 24. A pénzügyi és műszaki bizottság elfogadta Kertész K. Róbert államtitkár terveit a dohánygyári telek és a Kis- és Nagybúvártó beépítésére. — 1932. márc. 11. 56 jelentkező van eddig a házhelyparcellákra. 63 Felszámolt a válság éveiben Hodács János és Hodács Andor, valamint Mandel kocsigyára, a Pálfy-testvérek, Kecskeméti Antal, továbbá Szvaton és Kucses vasárugyára. KJ 1929. 31. old. és H egyi András: Szeged gyáripara... 221. old. 64 KJ 1931. 41 .old. 65 KJ 1929. 50. old. 06 Incze i. m. 146—148., 150—151. old. 67 Lásd a XVII. sz. a. b. táblázatokat. 205
