Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)

Földváriné Kocsis Luca: Az 1929–1933-as világgazdasági válság kibontakozása Szeged gazdasági életében

tősége következtében belterjesebb mezőgazdasági kultúra kialakulásának jeleit figyelhetjük meg. Az Alsótanya városhoz közel eső területeinek jelentőségét a paprika-, gyümölcs- és szőlőtermesztés biztosította, a kisvasút felépülése után azonban távolabbi területeinek gazdasági körülményei és értékesítési lehetőségei is javultak a Felsőtanyáéhoz viszonyítva.

A Felsőtanyán elterülő csengelei bérföldek ügye, melyről a helyi lapok cikkei tudósítanak, 1928-ban került a város, majd a kormány illetékeseinek asztalára; reformterveket és iratkígyókat indítva le és fel. Ez hozzájárult a felsőtanyai bérlők szövetkezeti mozgalmának kibontakozásához 1929-ben. Pereket és rendőri beavatkozásokat vont maga után, majd 1930 végén a „Magyarság” c. lap e tanyai körzetbe látogató munkatársainak jóvoltából az országos közvélemény érdeklődését is a szegedi földbérleti rendszer problémáira irányította. E problémákat vitatva — amelyeket a gazdasági válság következtében előállt áresések, értékesítési problémák és pénztelenség helyezett éles megvilágításba — a magyar mezőgazdaság alapellentmondására, a nagybirtok és az életképtelen kisbirtok ellentétére, illetve a mezőgazdasági népesség földéhségének csillapíthatatlan voltára is fény derült.

A csengelei földbérlők panaszaikat Szeged város ellen 1928 októberében így fogalmazták meg: „Igaz, hogy a jövedelmek száz százalékban való behajtása naggyá, erőssé és fényessé tette a várost, de a nép, a tanyai magyarság, mely a jövedelmet adta, elszegényedett, lerongyolódott... A 10 000 bérlő közül 2800 bérhátralékban van. Vannak olyan bérlők, akik 5—6—7 félévi bérrel tartoznak, pedig folyton fizetnek. Az igaz, hogy néha 2 év egész termése is kevés ahhoz, hogy egy évi bért is kifizessenek. Miután a bérlők legnagyobb része hátralékban van, a város bármelyiket kiteheti. Ezt tudva a bérlők ennek megfelelő gazdálkodást folytatnak. Élnek máról-holnapra. Legtöbb bérlőnek kétszer-háromszor annyi bérhátraléka van, mint amennyi az összes vagyona...”6

E panaszt Szeged város elleni feljelentés formájában a csengelei földbérlők eljuttatták a belügyminiszterhez. Szól e nehézségről a Szegedi Szemle cikkírója is: „A fizetett bérösszeg búzában kifejezve kát. holdanként általában 1—3 q között van. A megelőző évek kedvező értékesítési viszonyai már megszűntek, s a bérbevevők bérfizetési kötelezettségüknek az egymásra licitált magas bérösszegek miatt, a termelőerőben elszegényedett talajon már eleget tenni nem tudnak... a talaj 3—5q bruttó rozshozama tiszta jövedelemmel nem jár és megélhetésre is alig elegendő...”6 7

A krónikus válság állapotát tükrözi az az 1929. február 9-i válaszlevél, amelyet a polgármester arra a rendőrségi tudósításra küldött, amely a szegedi földbérlők kormányzóhoz eljuttatott panaszát jelezte: „A nem fizető bérlőkkel is szinte túl kíméletesen bánunk el. Különösen ilyen rossz gazdasági esztendőben mint a múlt évi is volt, aki kér, halasztást kap. Jégverésnél több évre osztjuk a bérösszeget. Nem is pereljük mindjárt, hiszen most is 600 000 P a bérhátralék. Vannak sokgyermekes apák, akik 1—2 év óta semmit sem fizetnek... A város körül sehol sem helyezkedhetnek el a folyton szaporodó földművesek. Sőt a környékről, a Pallavicini-uradalomtól, Kistelekről, Dorozsmáról és mindenfelől ideözönlenek, mert csak Szegeden vannak kisbérietek, amelyeket kivehetnek. Sokan lesznek cselédekből s azok gyermekeiből, kapásokból, mezőgazdasági munkásokból bérlők, akik azonban még azzal a legkisebb tőkével sem bírnak, ami egy 10 holdas bérlethez szükséges... a földművesek

6 CSmL Szeged főisp. ir. 1931—453. sz.

7 Szegedi Szemle, 1928. november 5. Szeged szab. kir. város földbérletrendszere. —■ Megoldásként a cikkíró városi mintagazdaságok létesítését javasolta.

181