Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Földváriné Kocsis Luca: Az 1929–1933-as világgazdasági válság kibontakozása Szeged gazdasági életében
termelés szerkezete meghatározta a szegedi munkásság összetételét: a kis- és kézműipari műhelyek dolgozói mellett a néhány nagyüzemben jelentős létszámú modern ipari proletariátus sorakozott fel. 3. A válság jelentkezése a szegedi mezőgazdaságban Az a tény, hogy Szeged gazdasági életében a mezőgazdaság ma is meghatározó jelentőségű, indokolttá teszi, hogy a gazdasági válság kibontakozását először a mezőgazdaság területén vizsgáljuk. A szegedi földbirtokstatisztika adatai1 azt tükrözik, hogy a mezőgazdaság elemzésekor külön figyelmet kell szentelnünk a város tulajdonában levő területen, az összes földbirtok területének közel felén, folytatott gazdálkodás módjára és termelékenységére. A Szeged területén levő földbirtokok, valamint a városi tulajdonban levő területek hasznosítására vonatkozó összehasonlító adatokkal a 20-as évek közepéről és 1935-ből rendelkezünk.2 Ezek a szántóföldi növénytermesztés túlsúlyát tükrözik mind a városi, mind a magántulajdonban levő birtokok területén. Az intenzívebb mezőgazdasági kultúra a hasznosított terület egytizedén honosodott meg. E téren lényeges változás az elkövetkezendő 10 évben sem tapasztalható.3 A városi birtokok legnagyobb részén, 45 183 kát. holdon haszonbérleti gazdaságok létesültek. Ezek létrejötte a múlt század második felében kezdődött, és az I. világháború után nagy lendületet vett folyamatnak az eredménye, melynek során a korábban legeltetésre és erősítésre használt földeket, a földéhség és a városi pénzszükséglet kielégítésére árverésen 10—25 évig terjedő időre bérbe adták. A bérlet nagyságát (1—10 hold) és a bérleti díjat (évente 13,1—34,1 pengő holdanként) a talaj minősége határozta meg. A földhözjutás ezen egyetlen lehetősége és az árverés jellege arra kényszerítette a földet igénylő tanyai népet, hogy egymásra licitáljanak. Miután kiköltekezve hozzájutottak a bérlethez, többnyire tőke hiányában, a kedvező időjárás reményében, munkaerejük megfeszítésével a rendelkezésre álló idő alatt igyekeztek minél többet kihozni a bérelt földből. Különösen vonatkozott ez az ún. külső homoki övezetben elterülő silány talajon gazdálkodó kisbérlőkre. Gazdálkodásukat a várostól 30—40 km távolságban a kül- terjesség, kevés állat tartása, a piacra termelés szinte lehetetlen volta jellemezte.4 A városi bérföldek nagyobb része, kb. 35 000 kát. hold e külső övezetben terült el, ahol a bérelt föld kb. 20 000 főt kitevő tanyai lakosság egyedüli megélhetési forrását jelentette. A város körüli feketeföldeknek a város tulajdonában levő kb. 10 000 kát. hold- nyi területén (Rókus, Felsőváros, Bodom) rendkívül elaprózott bérleteken olyan városi emberek gazdálkodtak, akiknek a bérlet csak kiegészítő jövedelemforrása volt.5 6 A feketeföldek nagyobb részén és az ún. belső homoki övezetben helyezkedtek el a magántulajdonban levő birtokok. Ezeken a területeken a jobb talajviszonyok, a város közelsége, kedvezőbb értékesítési és szállítási lehetőségek, az állattartás jelen1 Lásd a II. sz. táblázatot. 2 Lásd a IV. sz. táblázatot. 3 Lásd az V. sz. táblázatot. 4 Csongrád vármegye. Sajtó alá rendezte Csíkvári Antal felelős szerk. (Vármegyei szociográfiák I.) Szeged 3—129. old.: 8. old. 6 Uo. 15—16. old. 180
