Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)

Földváriné Kocsis Luca: Az 1929–1933-as világgazdasági válság kibontakozása Szeged gazdasági életében

A belváros építése és szépítése az ellenforradalom berendezkedése után lázas ütemben folytatódott, de nem a „nagyvárosi létfeltételek” megteremtése céljából.

Szegednek a kultúra terjesztésében való elhivatottságát, a kultúrfölényt hirdető neonacionalista ideológiát reprezentálták azok a költséges építkezések, amelyek a gazdasági megfontolásokat mellőzve, „a belvárost kacsalábon forgó kastéllyá” kívánták varázsolni. A Palánk lebontásra ítélt lakóházai helyén épülő egyetemi létesítmények, közintézmények láttán így ír a korabeli szerző: „...Trianon meghozta a sóvárgott egyetemet. De elhelyezése gondot okozott. Kiszorították helyéből a felsőipariskolát, az egyik gimnáziumot, megszüntettek egy népiskolát. Szeged egy terjedelmes városrészének, a Rókus városrésznek egyáltalán nincs népiskolája.”9

Az ellenforradalmi propaganda szolgálatában Szegedre rótt megkülönböztetett szerep ellentmondásos, a város teherbíróképességét jóval meghaladó voltára így figyelmeztetett a Délmagyarország tudósítója: „...Hiányoznak a városiasság legelemibb feltételei. Nyitott árkok, döglött állatokkal díszítve, kövezetlen utcák víz nélkül, csatorna nélkül. 1929-ben az egész város kövezésére 30 000 P jutott, ezzel szemben „rálátásra” (értsd: szépészeti célokra) van 91 000 P...”10

Miközben a fogadalmi templom körül — az utókor csodálatát is kiváltó — „műpatinás tégla” -építmények készültek, a szegedi lakóházak falazata és tetőzete a következő képet mutatta (1930-ban):11

Szeged 100 lakóházából

24,1 % kő vagy tégla

30,7% kő, téglaalappal vályog vagy sár fit'

44,5% vályog vagy sár alaza u

0,7 % fa vagy más

66 % lakóház cserép, pala vagy bádog ,

5,4% zsindely vagy deszka l tetőzetű

28,6% nád vagy zsúp J

Szeged kiemelt szerepe a 20-as évek Magyarországának vidéki városai között elsődlegesen a bővebben juttatott állami támogatásokban, és az ezek segítségével megvalósuló reprezentatív középítkezésekben jutott kifejezésre.

A „szegedi gondolat” névadó városa a 20-as évek második felében elsősorban a katolikus kultuszminiszter, Klebelsberg Kunó révén került az ellenforradalmi propaganda szimbólumrendszerébe. Szeged kulturális- és közintézményeinek fejlesztése a kultúrfölényt a szomszéd népekkel szemben hirdető tételnek külsőségekben megnyilvánuló szolgálatára rendeltetett.

Szeged város „előkelősége” azonos politikai és ideológiai elvektől vezérelve, igyekezett méltó lenni a kiemelt szerephez. A stabilizációs kölcsönök és néhány kedvezőnek mondható gazdasági év (1926—1928) költekezővé, a kormányjavaslatait és „adományait” fenntartás nélkül elfogadóvá tette Szeged város vezetését. Gazdasági megfontolások diktálták, hogy a Speyer-kölcsön felhasználásával 1927-ben kisvasútat létesítsenek, s az elcsatolt területek helyett az Alsótanya körzetét fokozottabban bekapcsolják a város gazdasági életébe.

9 Czibula Antal: A gazdag város szegénysége. Szeged, 1927. 40—41. old.

10 DM, 1929. júl. 14. A „rálátás” és a külváros.

11 Magyar Statisztikai Évkönyv. Új folyam XL. 1932. Bp. 1933. 19. old. — Az adatok a szegedi törvényhatóság területére vonatkoznak, tehát a tanyákkal együtt értendők.

176