Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Földváriné Kocsis Luca: Az 1929–1933-as világgazdasági válság kibontakozása Szeged gazdasági életében
értékesítési lehetőségek és világpiaci agrárárak még életlehetőséget teremtettek a feudális maradványokkal terhelt, krónikus válsággal küszködő mezőgazdaságnak. A tőkés világpiac első megrendülése azonban teljes erővel felszínre vetette a magyar mezőgazdaság struktúrájában gyökerező valamennyi ellentmondást, és elhúzódóvá, hosszadalmassá tette a válság okozta veszteségek felszámolásának folyamatát. A magyar protekcionista vámvédelem a könnyűipar fejlődésének adott igazán lendületet, biztosította számára a belső piacot.3 A Szovjetunió közelségében elhelyezkedő, új államhatárok között stabilizálódó Közép-Kelet-Európa országai, köztük Magyarország erősödését segítették azok a nagy összegben folyósított hosszú, de főleg közép és rövid lejáratú kölcsönök, amelyeket az európai konszolidáció biztosítására a tőkés nagyhatalmak, az Egyesült Államok és Kanada folyósítottak elsődlegesen politikai megfontolásból. Magyarország 1924—1931 között rendkívül nagy összegű külföldi hiteleket vett fel. Az ország tartozásállománya 1931 nyarára 4,3 milliárd pengőre duzzadt.4 A nagy kölcsönök gazdaságfejlesztési lehetőségei kihasználatlanok maradtak. Túlnyomó részüket nem produktív beruházások emésztették fel. A beruházási célokra számításba vehető hosszú lejáratú hiteleknek csupán 20%-a jutott termelő beruházásokra, 1/3-át a városok és megyék szétaprózva hasznosíthatták, közel 25%-át az államapparátus bővítésére, luxusépítkezésekre fordították.5 A kedvezőtlen feltételekkel elnyert és rosszul felhasznált hitelek a magyar gazdaság pénzügyi kiszolgáltatottságához vezettek. E tényre, Magyarország eladósodására és pénzügyi függésére vezethető vissza, hogy az ország a tőkés világgazdaságban jelentkező pénz- és hitelválság hatásaival szemben védtelennek bizonyult. A gazdasági katasztrófákat előidéző lavinát 1929 október utolsó napjaiban a New York-i tőzsdén lezajló események indították el. Az értékpapírok árfolyamának óriás mértékű zuhanásai a tőkés világ gazdasági egyensúlyának megbillenését tükrözték.6 A válság magyarországi hatásaként a legsúlyosabb pusztítás és ennek leg- hosszadalmasabb felszámolása a mezőgazdaságban következett be. A túltermelés tünetei már az 1928—1929-es mezőgazdasági évben jelentkeztek árcsökkenés és értékesítési nehézségek formájában. A kiviteli felesleggel rendelkező magyar mező- gazdaságra, amelyre az egyoldalú szemtermelés volt jellemző, különösen katasztrofális volt a gabona nagyarányú áresése. Pl. a búza nagykereskedelmi ára a következőképpen alakult:7 1924—28-as évek átlagára 100% 1931 42,3% 1933 35,6% 3 Az 1924: XXI. te., amely 1925. január 1-én lépett életbe 2244 vámtételt tartalmazott. A vámemelések mértékéről és hatásáról lásd Berend T. Iván—Ránki György: Magyarország gazdasága az első világháború után 1919—1929. Akadémiai K. Bp. 1966. 168—170. old. 4 Ezt az összeget 1,3 milliárd pengő névértékű hosszú lejáratú, 1,7 milliárd pengő névértékű áru, közép és rövid lejáratú hitel, háború előtti adósság és a felgyülemlő kamatok tették ki. A kölcsönök kedvezőtlen feltételei, magas kamatai következtében állott elő az a helyzet, hogy végül a hosszú lejáratú kölcsönök felét kamatfizetésre és törlesztésre fordították. BR. 125—-127. old. 5 Uo. 6 Az 1929—1933. évi világgazdasági válság hatása Magyarországon. Szerkesztette: Incze Miklós. Akadémiai K. Bp. 1955. 3—4. old. 7 Szuhay Miklós: Az állami beavatkozás és a magyar mezőgazdaság az 1930-as években. Akadémiai K. Bp. 1962. 36. old. 172
