Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)

Földváriné Kocsis Luca: Az 1929–1933-as világgazdasági válság kibontakozása Szeged gazdasági életében

Az áresés azonban más terményekre és az állati termékekre is kiterjedt. A növényi eredetű termékek áresése 1929—1933 között 54%-os, míg az állatok és állati termékek árcsökkenése 48%-os volt, ha az 1924—1928-as átlagárat 100%-nak vesszük.8 A világpiaci árzuhanást a mezőgazdasági termékeket importáló országok a belső piac mono- polizálásával kivédhették. A tengeren túli gabonaexportáló országok gépesített mező- gazdaságának kisebb önköltsége, és bővebb belső piaca némileg ellensúlyozhatta az árzuhanást, és a piacok szűkülését. Magyarország mindkét országcsoportnál előnytelenebb helyzetben volt. Mezőgazdasága még a 20-as évek konjunkturális viszonyai közepette (1926—1929) is alig haladt előre a technikai fejlődés, a terméseredmények, a termésátlagok és a bevetett terület struktúráját illetően, sőt az állattenyésztésben visszafejlődés figyelhető meg.9 A válság körülményei között a mezőgazdaság elmaradottsága fokozódott, külterjesebbé vált. Bár az alacsony terményárak, a mezőgazdaság fix költségei és a földjáradék állandósága a termelés fokozására késztette a termelőket, a növénytermesztés terén stagnálás, az állattenyésztés terén pedig folytatódó visszaesés tapasztalható a válság éveiben.10

Az áresés miatt csökkent a mezőgazdaság pénzbevétele. A nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás 1933-ban az 1928. évinek csak 40%-át tette ki. A megcsappant pénzbevételekkel szemben megnőtt az adósságteher, mivel a stabilizáció után nagyarányú eladósodási folyamat indult, amelyet a konjunkturális viszonyok erősítettek. A válság éveiben a tartozásállomány megkétszereződött, és több mint kétszeresen haladta meg a pénzbevétel mértékét.11 A mezőgazdaság válsága tehát az árak, a jövedelmek és az adósságok közti kiáltó ellentmondások formájában jelent meg.

A szélesre nyílt agrárolló, mely a mezőgazdasági és az ipari áralakulás ellentmondására vet fényt, a válság fontos sajátossága. Bizonyos fokú agrárolló már a 20-as években is tapasztalható volt, de míg 1928-ban az agrárolló 1913-hoz képest nem egészen 6%-os volt, 1930-ban 47%, 1933-ban pedig 70%. A környező exportáló országokkal összehasonlítva Magyarországon alakult legkedvezőtlenebbül a mezőgazdaságnak az iparhoz viszonyított árhelyzete.12 A válság mélypontját az 1933-ban legszélesebbre nyílt agrárolló jelezte.

A válság felszámolását elősegítő állami beavatkozási politika, amely már a válság kezdetén megfigyelhető volt, a mezőgazdaság területén bontakozott ki legsokrétűbben, és 1934-től felgyorsult. Bár a termelés területén is jelentős intézkedésekre került sor, az állami beavatkozási politika tengelyében mégis a mezőgazdasági terményértékesítés állami támogatása állt. Az értékesítés előmozdítására fordított összegek alakulása jelzi ezt a tendenciát:13

1929—1930 380 000 pengő

1932—1933 5—6 millió pengő

A magyar gazdaság megrázkódtatásait fokozta a mezőgazdasági válság talaján

1929- től kibontakozó ipari válság. Első jelei áresések formájában jelentkeztek,

1930- tól pedig már az ipari válság legjellemzőbb tünete, termelésvisszaesés is mutatkozott. A termelésvisszaesést a fogyasztópiac szűkülése, és az ennek ellenére mesterségesen magasan tartott monopolárak nagymértékben előidézték. E tünet azonban nagyon eltérő arányban és időtartammal jelent meg a gyáripar három nagy ágazatában.

8 Berend T. Iván—Szuhay Miklós : A tőkés gazdaság története Magyarországon 1848—1944. Kossuth K.—Közgazd. és Jogi K. Bp. 1973. 229. old.

9 Szuhay i. m. 23. old.

10 Uo. 40. old.

11 Berend T. Iván—Szuhay Miklós: i. m. 230. old.

12 Szuhay i. m. 37. old.

13 Berend T. Iván—Szuhay Miklós: i. m. 243—244.

173