Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Sipos József: Az építőipari munkások helyzete és mozgalmai Szegeden a világgazdasági válság kezdetén
minden csütörtökön 18 órakor — a vezetőségi tagok meghívó nélkül is kötelesek voltak megjelenni. A taglétszám emelése érdekében elhatározták a tagdíjfizetéssel elmaradt tagok visszavételét és a kimaradt tagokkal való személyenkénti elbeszélgetést. Elfogadták Ladvánszky indítványát, hogy agitációs bizottságot hozzanak létre. A MÉMOSZ központnál kezdeményezték a kerületi építőmunkás értekezlet összehívását. A helyi szakszervezeti bizottságba pedig Ladvánszkyt és Hegedűs Istvánt, az újonnan megválasztott egyik alelnököt delegálták.4 5 Ladvánszky József és az új vezetőség tavaszi-nyári tevékenysége még feltáratlan. Mégis valószínű, hogy a január 31 -i határozataikat végrehajtották, munkájukat nagy aktivitás és kezdeményezőkészség jellemezhette. Ezt bizonyítja, hogy a szegedi csoport 1929. július 8-án rendkívüli közgyűlésén — ahol Ladvánszky a rendkívüli országos küldöttgyűlésről, illetve a MÉMOSZ „Alapkő” nevű építőipari társulatának pénzügyi katasztrófájáról számolt be -— az új vezetőségbe négy tag kivételével a régi vezetőségi tagokat választották. Ladvánszky József megköszönte a bizalmat, programjukat három jelszóban foglalta össze: „szervezni a tömegeket, oktatni a tagokat és küzdeni a kizsákmányolás ellen.”6 A szegedi csoport munkájának eredményességét jelezte az is, hogy 1929 július végére a megvalósulás küszöbéhez ért az a régebbi indítványuk, hogy Szegeden kerületi titkárságot állítsanak fel. Javaslatuk az volt, hogy annak fönntartásához a MÉMOSZ központ bizonyos ideig — „amíg a csoport anyagilag meg nem erősödik annyira, hogy teljesen a saját erejéből tartsa fönn a titkárságot” — 50%-kal járuljon hozzá. A MÉMOSZ központi vezetőség július 28-án tárgyalta az indítványt és elvben azt magáévá tette azzal, hogy „Pál János szövetségi titkárt (akihez a város és a dél-alföldi kerület tartozott) leküldi Szegedre, hogy a helyszínen tanulmányozza a kérdést és észleleteiről, tapasztalatairól tegyen jelentést és egyben javaslatot is.”7 Pál János augusztus 11—15-ig tartózkodott Szegeden. Tárgyalt a vezetőséggel és 13-án „Az építőmunkások gazdasági helyzete” címmel előadást tartott egy jól látogatott nyilvános építőmunkásgyűlésen. Figyelmeztette a szatkársakat, hogy „helyzetükben javulást csak abban a mértékben remélhetnek, amilyen mértékben a szervezetkiépítésének munkálataiban részt vesznek.”8 Megjegyezzük, hogy augusztus 11 -én reggel a szegedi vasútállomáson Szakasits Árpád, a MÉMOSZ elnöke — átutazóban Hódmezővásárhelyre — találkozott és szervezeti ügyekről tárgyalt Ladvánszkyval.9 Úgy gondoljuk, e megbeszélés szoros kapcsolatban volt a kerületi titkárság kérdésével. Szakasits Árpád és Ladvánszky József egyébként régi barátok voltak, 1908—10 között ismerkedtek meg és Bokányi Dezső tanítványainak tekintették magukat.10 E tárgyalások azonban még nem vezettek eredményre, a legfőbb probléma az volt, hogy a szegedi csoport ekkor még elzárkózott attól, hogy saját kebeléből válasszon kerületi titkárt, a MÉMOSZ központban pedig nem tudtak erre a feladatra 4 Soós Katalin: Tíz év a szegedi kommunista mozgalom történetéből. 5 VDCSMMT 1977. 131. sz. dokumentum 2. lábjegyzetét, 266. p. 6 Elnök: Ladvánszky József; alelnökök: Bottyánszky András és Farkas János; pénztárosok: Gombai Mihály és Komócsin Mihály; jegyzők: Bozóki József és Magyari Ferenc; ellenőrök: Gyólai István és Kiss Sándor; könyvtárosok: Ordódi Gáspár és Solymosi István; választmányi tagok: Zom- bori István, Gárgyán Ignác, Mészáros István, Józsa Antal és Bakacsi Ferenc. Lásd: Építőmunkás, 1929. aug. 1. 2—3. p. 7 CSmL MÉMOSZ Szegedi Csop. ir. Levelezés 1929. 3418/1929. sz. irat. = VDCSMMT 1977 143. sz. dokumentum. 8 Építőmunkás, 1929. szeptember 1. 5. p. 9 CSmL MÉMOSZ Szegedi csop. ir. Levelezés 1929. 3124/1929. sz. irat. 10 Pusztai (Pipicz) József szegedi veterán szóbeli közlése, aki Ladvánszky József tanítványa volt. 154
